Page 75 - James Potter – Médiaműveltség

3. fejezet: A közönség az egyén perspektívájából 51 zönség tagja számára. Ez alatt azt értem, hogy ez a négy állapot nem egyetlen kontinuumban sorakozik fel, amelyben egyszerűen csak a fgyelem mértéke alap- ján elválaszthatjuk őket egymástól. Ehelyett amikor átlépünk az egyik állapotból a másikba, az az adott üzenet esetében minőségileg különböző tapasztalatot eredmé- nyez Automatikus állapot Az automatikus terheltségi állapotban az ember olyan környezetben van, ahol ki van téve ugyan a médiaüzeneteknek, de nem tudatos módon – vagyis az elme robotpilóta-üzemmódban van, miközben az illető a tudatos terheltség üzeneteit vá- logatja át magának. Ilyenkor nincs tudatos cél vagy stratégia bizonyos üzenetek kiszűrésére, de az üzenetek átfutása, megválogatása ekkor is megtörténik. Még- hozzá automatikusan, mindenféle ráfordítás nélkül, amíg egy adott üzenet egy ele- me át nem töri ezt az átválogató alapprogramot, és meg nem ragadja az ember f- gyelmét Az automatikus feldolgozás állapotában az üzenetelemeket fzikailag érzékeljük ugyan, de automatikusan és tudatalatti módon kerülnek feldolgozásra. Ez a terhelt- ségi állapot az érzékszervi érzékelés küszöbén felül, de a tudatos felfogásén alul van. Az alany általában érzékelési sodrásban („fow-ban”) van, ami egészen addig tart, amíg valami meg nem szakítja a terhelést, és át nem „billenti” az illető érzé- kelési feldolgozó működését egy másik terheltségi állapotba, vagy amíg a média- üzenet el nem hagyja az illető fzikai vagy érzékelési tartományát, amelyen belül még terhelést fejthet ki rá. Az automatikus érzékelési állapotban az emberek külső szemlélő számára meg- fgyelőnek tűnhetnek ugyan, de valójában nem gondolkoznak arról, amit éppen csinálnak. Az automatikus állapotban levők lehet, hogy épp egy sor weboldalt kat- tintgatnak végig anélkül, hogy odafgyelnének az ott megjelenő üzenetekre. Mi- közben egy kívülállónak úgy tűnhet, hogy az illető aktívan keresgél a neten, lehet, hogy csak céltalanul nyitogatja sorra a weboldalakat, miközben valami egészen máson gondolkozik. Még ha bizonyított is a terheltségi magatartás, ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az emberek elméjét az köti le, s hogy épp döntéseket hoznak (ők maguk, tudatosan). A döntések az ő esetükben valójában inkább csak úgy „történnek”. A legtöbb média által gyakorolt terhelés ebben az automatikus állapotban ér bennünket. Az ember nincsen tudatában, amikor éppen megtörténik, s a legtöbb részletre nem emlékszik a tapasztalatból, ha később megkérdik róla. Ez különösen igaz a fgyelemmegosztás esetében. Lehetséges, hogy valaki egyszerre hallgat ze- nét, böngészi az internetet, és beszélget egy baráttal telefonon; miközben az illető a telefonbeszélgetésre fgyel, automatikus terheltségi állapotban van a zenét és a weboldalakat illetően. Ha fgyelme hirtelen egy weboldalon felbukkanó képre te- relődik, akkor a telefonbeszélgetést illetően fog automatikus állapotba kerülni,