Page 85 - James Potter – Médiaműveltség

4. fejezet: A közönség a médiaipar perspektívájából 61 tőként kezeltek. Harmadszor, a közönség tagjai közt nincs interakció. Az emberek nem beszélgetnek egymással a médiaüzenetekről, így az üzenetek nem módosul- nak a beszélgetések folyamán Ehelyett az üzeneteknek közvetlen hatása van min- den egyes emberre, méghozzá azonos formában. És negyedszer, a tömegközönség- nek nincs társadalmi szervezete, sem szokásai vagy hagyományai, sem kialakult szabály- vagy hiedelemrendszere, nincs szervezett véleménykészlete, sem szerke- zeti vagy státuszra vonatkozó szabályai (Blumer, 1946). Az 1800-as évek közepétől, az ipari forradalomtól kezdve az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok társadalmait ilyen tömegtársadalomként kezelték Mivel ezek az országok nagy fokban iparosodottak voltak, úgy tartották, hogy a technológiai előrehaladottság az, ami az emberek életét formálja. A kevésbé iparo- sodott országoknak nem volt tömegtársadalmuk, mert az ezekben élő emberek szorosan betagozódtak a közösségi hálózatokba, amelyekben folyamatos, napi szintű interakcióban voltak másokkal. Így tehát az Egyesült Államoknak az akkori elgondolások szerint tömegtársadalma volt, Indiának pedig nem, még ha India né- pessége sokkal nagyobb volt is, mint az Egyesült Államoké. Azt gondolták ugyanis, hogy a kommunikáció tömeges módon zajlik, azt felté- telezték, hogy egy adott üzenet mindenkihez ugyanazon a módon jutott el, és min- denki ugyanúgy dolgozta fel azt. Azt is gondolták, hogy maga a feldolgozás na- gyon egyszerű folyamat, vagyis hogy az ember védtelen, és nincs pszichés védekező ereje az üzenetekkel szemben, mert nem beszéli meg azokat másokkal. Ezen álláspont bizonyítékaként a társadalomkritikusok rámutattak arra, hogyan használta Adolf Hitler a rádió tömegkommunikációs rendszerét az 1930-as évek- ben arra, hogy a német lakosságot maga mellé állítsa. Kate Smith háborús köt- vényekért indított „telethonja”, amellyel dollármilliókat sikerült összegyűjtenie, szintén bizonyítékként szolgált arra, hogy az emberek igen fogékonyak a média- üzenetekre A köz látható médiával szembeni védtelenségének gyakorta idézett másik példáját az Orson Welles 1939-es Mercury Theater-es műsorsorozat rádiós előadása által kiváltott széles körű reakció adja, amellyel a hallgatók a Világok harca című drámára reagáltak. Néhányan a rádió hallgatói közül azt hitték, hogy a műsort félbeszakító hírblokkot hallják, benne valós hírekkel a New Jersey-ben lan- dolt marslakókról. Ezek az emberek pánikba estek, s ezt a reakciót azóta is gyak- ran emlegetik a média erőteljes hatásának bizonyítékaként. Az 1930-as és 1940-es években a szociológusok a tömegkommunikáció veszé- lyeire fgyelmeztetve hallatták hangjukat. A három most említett példa fgyelme- sebb elemzése azonban felfedte, hogy a legtöbb emberre nem volt hatással az adott üzenet (Cantril, 1947). Később aztán azt is kimutatták, hogy azokra, akikre na- gyobb hatással volt, azokra sem ugyanolyan módon hatott, s a válaszreakciók sem voltak azonosak. Így indult hanyatlásnak a tömegközönség fogalma, s az ezt támo- gató nézet, miszerint a közönség minden tagja ugyanúgy reagál az üzenetekre.