Page 93 - James Potter – Médiaműveltség

4. fejezet: A közönség a médiaipar perspektívájából 69 Bár a média és az üzenetek nagy választéka elérhető számunkra, általában egy bizonyos kisebb csoportjukat választjuk csak ki, amely leginkább az igényeinknek megfelelő. E kisebb, preferált üzenetkészlet – avagy médiarepertoár – létezése már több évtizeddel ezelőtt megállapított tény volt, amikor még sokkal kevesebb vá- lasztásunk volt a médiát illetően, mint ma. Több évtizede annak is, hogy Ferguson (1992) megállapította, hogy még a kábeltévével, s így több mint 100 csatornával ellátott háztartásokban is csak 5-8 csatornát néztek, s a többit fgyelmen kívül hagyták. Még az egyik csatornáról a másikra váltást megkönnyítő távirányító vagy a felvevőeszközök megjelenése sem növelte az átlagos néző csatornareperto- árját. Vagyis ha a média növeli is a felkínált üzenetek számát, az egyén nem növe- li terheltsége kiterjedését – ehelyett az üzenetek megnövelt száma növeli a rétegkö- zönségek számát. Nagyobb elérhető üzenetválaszték esetén az egyén rátalálhat olyan különleges üzenetekre, amelyek jobban szolgálják saját igényeit. Manapság, amikor a legújabb, interaktív média még nagyobb választási lehetőséget ad abban, hogy miként használjuk a médiát, mindegyikünknek már viszonylag szűk kereszt- metszetű tipológiája van azokból a médiaüzenetekből, amelyeket a legjobban ked- velünk Médiaközi és hordozóközi promóció A médiaprogramozóknak meg kell találniuk közönségük újabb potenciális tagjait más meglévő közönségekben, hogy hozzájuk is eljuttassák új üzeneteiket, és így másokat is bevonzzanak abba a közönségbe, amelyet épp próbálnak összeállítani. A programozók ezért igen sokféle médiaközi promócióba és hordozóközi promó- cióba szállnak be Évtizedekkel ezelőtt a médiaprogramozók legnagyobb gondja az volt, hogy véd- jeggyel lássák el saját hordozóikat, és megpróbáljanak hűséges és ragaszkodó kö- zönséget formálni ezen hordozóik számára. Így például egy helyi tévécsatorna azt akarta, hogy csak azt nézzük. Az újság azt akarta, hogy hűségesek legyünk hozzá, és csak belőle merítsük a híreket – nem pedig magazinokból, televízióból vagy rá- dióból. A médiakonszolidáció előretörésével azonban a médiaprogramozók fgyel- me a hordozót elhagyva magára az üzenetre terelődött. Így aztán előfordulhat, hogy egy politikai szakkommentátort, aki normálisan a rádióban dolgozik, meg- kérnek, hogy írjon egy cikket egy weboldalra is, vagy menjen el egy tévéműsorba, ha a cég, amelyhez a rádió tartozik, egyidejűleg a weboldal és a tévécsatorna tulaj- donosa is. Ugyanennek a cégnek lehet a tulajdonában egy magazin- vagy könyvki- adó vállalat is, mely esetben a kommentátort akár arra is biztathatnák, hogy publi- káljon egy cikket vagy írjon egy könyvet. Amikor ez a médiakonglomerátumot létrehozó cég védjeggyel látja el üzenetét – a kommentátort –, a cég arra törekszik, hogy üzenetét a lehető legtöbb, saját tulajdonú médiahordozón át dobja piacra, hogy ezáltal növelje a bevételi csatornáit anélkül, hogy a már meglévő költségeit