Page 167 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

ujhelyi adrienn: Az internet mint szocializációs közeg 165 Arról, hogy ez a változás pozitív vagy negatív, nincs sem társadalmi, sem szak- mai konszenzus. Az optimista gondolkodók szerint az új generáció függetlenebb, érzelmileg nyitottabb, újítóbb, társadalmilag elkötelezettebb, mint az előző. A pesz- szimisták az elmagányosodástól, elgépiesedéstől, a felszínességtől védenék meg a gyerekeket. Ez utóbbi megközelítést vallja Neil Postman amerikai flozófus, aki 45 első sorban a tévé hatásával foglalkozott, de elképzeléseit könnyen adaptálhatjuk az internetre. Meglehetősen pesszimista elképzelései szerint a médiumhasználat a gyer- mekkor eltűnéséhez vezet: míg korábban az információhoz való hozzáférést a felnőt- tek szabályozták, mára eltűnt ez a kontroll. Azt állítja, hogy a gyermekek és a felnőt- tek közötti különbségek elmosódnak, egyrészt a gyerekek mindenhez hozzáférnek, min denről tudnak, amitől korábban szerettük volna megóvni őket; másrészt a felnőt- tek gyerekesek maradnak, ugyanazokat a rajzflmeket és szappanoperákat nézik, mint a gyerekek, ugyanazt a zenét hallgatják, ugyanazokkal a számítógépes játékok- kal játszanak, soha nem válnak érzelmileg éretté, felelősségteljessé. A másik oldal elképzelései jóval optimistábbak: az új digitális médium új eszközt biztosít a gyermekek számára az önkifejezéshez, a másokkal való kommunikáláshoz. A gyerekek azáltal, hogy olyan szakértelemre tehetnek szert egy területen, melyre korábban csak a felnőtteknek volt lehetősége, függetlenebbé válnak, és nő a társa- dalmi felelősségérzetük is. A net interaktivitása a gondolkodásukat rugalmasabbá teszi, valamint tanulásra ösztönzi, motiválja őket. Don Tapscott Digitális gyermekkor című, 2001-ben magyarul is megjelent kötetében kivételesen optimista véleményt fogalmaz meg. Szerinte az internet megjelenése forradalmi változást hozott: míg korábban generációs különbségeket és abból fakadó ellentéteket emlegettek (gene- ra tion gap), ma inkább generációs átfedésről, lekörözésről (generation lap) beszélhe- tünk. Ez azt jelenti, hogy a háború utáni nemzedékkel összehasonlítva a mai gyere- kek gyorsabban fejlődnek mind intellektuális, mind társas szempontból, vagyis több vonatkozásban „lekörözik” saját szüleiket. Buckingham szerint mindkét álláspont 47 46 gyengéje a technológiai determinizmus. Szociológiai megközelítése azt hangsúlyoz- za, hogy a társadalmi viszonyok is hatnak a technológiára, a gyermeklét alapjaiban változott meg, és a változás iránya nem egyértelmű. A gyerekek ma egyrészt szaba- dabbak: könnyebben hozzájutnak a korábban csak felnőttek számára elérhető tartal- makhoz, egyre korábbra tolódik a szexuális élet vagy a drog kipróbálásának ideje, másrészt azonban helyzetük sokkal korlátozottabb: a szabadidőt közterek helyett otthon töltik, növekszik a kötelező oktatásban töltött évek száma, a felnőtté válás kitolódik, a munkába állás esélye csökken, összességében hosszabb ideig tart függő helyzetük, és idejük nagy részében intézményekbe zárva élnek. Véleménye szerint 45 Niel postMan: The Disappearance of Childhood. New York, Delacorte Press, 1982. 46 tapscott i. m. (36. lj.). 47 David BucKinghaM: A gyermekkor halála után. Felnőni az elektronikus média világában. Helikon, Budapest, 2000.