Page 168 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

166 Médiaszocializáció tehát a médiahasználatot és annak hatásait az interperszonális kapcsolatok, a gyermek fejlődési szakasza és társadalmi jellemzői kontextusában kell értelmezni. A digitális generációról szóló diskurzust alapvetően meghatározza Prensky di- 48 gitális bevándorló és bennszülött koncepciója. Előbbiek közé sorolja azon korosz- tályhoz tartozókat, akik a digitális korszak előtt szocializálódtak, próbálják elsajá- títani a technológia nyelvét, de számukra az mindig egy „idegen” nyelv marad. A digitális bennszülöttek viszont már beleszülettek ebbe a korba, ők már az anya- tejjel együtt szívták magukba a technológiahasználatot. Ez a fajta megközelítés a különbségeket, a meg nem értést és a szembenállást hangsúlyozza. A digitális nemzedékkel kapcsolatos aggályainkat híven tükrözi ez az idézet: „Az új időtöltés gyerekek körében betöltött népszerűsége villámgyorsan növekszik. Az otthonok biztonságának új fenyegetője már a kezdetekkor rengeteg nyugtalanító fejleményt hoz. A szülők azt látják, hogy gyermekeik viselkedése furcsamód megvál- tozik, felkészületlennek, rémültnek és tehetetlennek érzik magukat az új prob lé mák láttán.” Milyen szemléletesen fejezik ki e szavak a mai állapotokat – gondolhatnánk. A fenti részlet azonban nem az internetről szól. Azriel L. Eisenberg 1936-ban a rá- dió kapcsán írta le ezeket a gondolatokat. 49 Nem szokatlan, hogy egy új médium megjelenése után a társadalmi hatásokkal kapcsolatos tanácstalanság mindenekelőtt a gyerekek iránti aggodalomban nyer kife- je zést. Ugyanez történt a flmek megjelenését követően az 1900-as, a rádióét a 20-as, a televízióét a 40-es években. Douglas Adams idézete kiválóan foglalj össze az 50 érzést: „Minden, ami létezett a világon, amikor megszülettünk, az normális és hét- köznapi és a világ működésének természetes része. Minden, amit tizenöt és har- mincöt éves korunk között találnak fel, az új és izgalmas és forradalmi, és talán karriert lehet csinálni belőle. Minden, amit harmincöt éves korunk után fedeznek fel, az a dolgok természetes rendje ellen való.” Az, hogy egy új jelenséggel kapcsolatos véleménycsere főként a veszélyekre és a negatívumokra koncentrál, nemcsak a laikus közvéleményre, de a tudományos diskurzusra is jellemző. Az előrelépéshez azonban fontos, hogy a heves társadalmi vitát egyre racionálisabb hangok, majd a középutas, gyakorlati problémákra fóku- száló megközelítések váltsák fel. A digitális nemzedékkel kapcsolatos diskurzus ma még jórészt a szembenállásra épít, noha az idő múlásával egyre kevésbé értelmez- hető a digitális nemzedék mint elkülönült csoport távolságtartó koncepciója. Nem- csak az utóbbi 15–20 évben születettek élnek digitális környezetben, hanem az idő- sebbek is. Talán nem annyira látványosan, de az ő gondolkodásmódjuk, érzelmeik és viselkedésük is változik. Talán érdemes lenne a korábbi digitális bevándorló és bennszülött paradigmát a digitális család koncepciójával felváltani. 48 Marc prensKy: Digital Natives, Digital Immigrants. On the Horizon 9 (2001). 49 Idézi Ellen Wartella – Nancy jennings: Children and Computers: new technology – old concerns. Children and Technology 10 (2000) 31. 50 douglas Adams: A kétség lazaca. Budapest, Gabo, 2002. 118.