Page 141 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

5. fejezet: Médiakészítés 139 ről szóló beszámolókat, amelyek országos szinten próbálják kezelni a gyermekkori elhízást. Elkezdte diákjait a táplálkozás- és a közpolitika összefüggéseiről tanítani, nagy publicitást kapott helyi ügyeket vitatva meg velük – például a philadelphiai állami iskolák javára bevezetendő, a szénsavas üdítőitalokra kivetett adó ügyét. Miután Mr. Fitzgerald megvitatta a szénsavas üdítőitalokra kivetendő adó ügyét ötödikes tanítványaival, azok másnap saját ötlettel álltak elő az élelmezéspolitikát illetően. A helyi tévé hírműsorát nézve az egyik diák hallott egy Corporate Ac- countability International (Nemzetközi Vállalati Felelősségvállalás) nevű csoport- ról, amely nyomást gyakorolt a McDonald’s Corporationre, követelve, hogy a cég hagyjon fel azzal, hogy színes bohócfgurája, Ronald McDonald segítségével egészségtelen ételeket ad el gyerekeknek. Mr. Fitzgerald osztálya élénken reagált 12 erre a hírsztorira. Néhány diák úgy vélte, hogy a „kissrácokat” (az ő kistestvéreiket) vonzza Ronald McDonald és a Happy Meal játékok, és nincsenek tudatában annak, hogy a McDonald’s árthat az egészségüknek. Mások azon a véleményen voltak, hogy a szülők feladata egészséges módon táplálni a gyerekeiket, és hogy Ronald McDonald és a Happy Meal elvesztése lesújtaná a gyerekeket, akik szeretik a McDonald’s ezen arcát. Mr. Fitzgerald kétféle stratégiát alkalmazott tanítványai aktivitásának kiak- názására. Először is egy „mellette” és egy „ellene” csoportra osztotta az osztályát. Az egyik csoport azt a feladatot kapta, hogy online kutatást végezve dolgozzon ki egy érvet a mellett, hogy a McDonald’s-nek fontolóra kellene vennie a bohócfgu- rája és a Happy Meal nyugdíjazását. A másik csoportnak a mellett szóló érvet kel- lett kidolgoznia, hogy hagyni kellene, hogy a McDonald’s megtartsa ezeket a gyere- keknek szóló marketingelemeket. Azok a diákok, akik nem voltak biztosak abban, hogy melyik állásponttal is értenek egyet, illetve akik strukturáltabb feladatot sze- rettek volna (pl. „Egyetértek vele, de nem tudom pontosan, hogy miért”), egy-egy konkrét álláspont tanulmányozását kapták feladatul – például a városi képviselő- testület egy tagjáét, egy aggódó szülőét vagy a McDonald’s cég szóvivőjéét. Miután online kutatással információt gyűjtöttek a kérdésről, Mr. Fitzgerald úgy döntött, hogy egy képernyővideó elkészítésére buzdítja a tanítványait, jóllehet, addig ő maga is csak egyetlen képernyővideót készített. Kissé ideges volt amiatt, hogy tanórai keretek között fogja kipróbálni ezt a tevékenységet. De a projekttel kapcsolatos félelmei kezdtek elillanni, amint a gyerekek megkezdték az álláspont- jukat alátámasztó egyszerű hírtudósítások, hírlapi cikkek és weboldalak felkuta- tását. Mr. Fitzgerald rájött, hogy amit csinálnak, az egy időtlen vitatevékenység digitálisan feljavított változata, amely során a diákok szerepjátszása és személyes véleménye szabja meg a kutatási folyamatot. Így szemlélve a projektet, a technikai kívánalmak már kevésbé tűntek ijesztőnek. A hagyományos vitától akkor – és Mr. Fitzgerald által előre nem látott módon – tért el a projekt, amikor arra került a sor, hogy a diákok átdolgozzák a kutatási projektjüket (amelyet az ötbekezdéses esszéformát követve öntöttek írásba), úgy, hogy az megfeleljen a képernyővideó-készítési tevékenység kívánalmainak. Mivel