Page 65 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

2. fejezet: A digitális és médiaműveltség oktatására irányuló motivációk 63 David később rájött, hogy néhány gyerek egyáltalán nem azonosul a könnyű- zenével. Számukra ez olyan dolog, amely fokozza az elidegenedést és a „cikiség” érzését. Ezek a gyerekek éppúgy szorongtak és éppolyan bizonytalanok voltak a saját generációjuk tömegkultúráját illetően, mint némely tanár, akivel együtt dol- goztunk. David természetesen törekszik arra, hogy gondosan kerülje a tömegkul- túra olyan használatát, ami erősítené a tömegkultúra abban játszott szerepét, hogy a diákokban elkezd kialakulni a szociális hierarchia érzete – az „akiknek van” és „akiknek nincs” elkülönülése. Ebben az esetben azonban hibázott; arra irányuló motivációja, hogy bevonja a diákokat a személyes érdeklődésük és az osztálytermi tanulás összekapcsolásába, ütközött egy titkos, arra irányuló motivációval, hogy fogékonynak tűnjön a diákok tömegkultúrája iránt. Azzal, hogy menő tanárnak próbálta beállítani magát, megfeledkezett arról, milyen fájdalmas is nem menő diák- nak lenni. David alkalmi társoktatóként is tevékenykedett Tanya osztályában. Tanya leendő hetedikeseket tanított, akiknek a többsége olyan művészek pop-, rap- és hip-hop zenéjével azonosult, mint Drake és Nicki Minaj, akiket Tanya maga is ismert. A kortárs tömegkultúrával való kapcsolata segített megteremteni az általános össz- hangot az osztályteremben. Azok a diákok, akik megszokták, hogy bennfentes vicceket süssenek el a tömegkultúrával kapcsolatban, tudták, hogy Tanyát nem tudják zavarba hozni, a beszélgetések pedig gyakran a diákok könnyűzenével, tele- vízióval és weboldalakkal szerzett komplex tapasztalatai köré szövődtek. Az egyik diák azonban elsősorban a rock-, emo- és metálzenével azonosult, így vele nem volt meg a közös alap, amelyen Tanya és az osztálytársak osztoztak. Ebben az esetben David volt az, aki megosztott némi bennfentes tudást erről a ze- nei műfajról, valamint rálelt néhány olyan történelmi precedensre és olvasmányra, amelyek ahhoz a fajta rockzenéhez kapcsolhatók, amelyekkel ez a diák azonosult – éppúgy, ahogy Tanya bakelitlemezekkel, flmekkel és egyéb társalgási témákkal szolgált a rap és a hip-hop eredetével kapcsolatban. A legsikeresebb osztálytermi tevékenységek azonban mégsem azok voltak, amelyek kifejezetten a diákok tömegkultúra iránti egyéni érdeklődésének kielégí- tésére irányultak. A tanulókat ehelyett azzal lehetett bevonni, ha olyan kollaboratív eszmecserékben és tevékenységekben vettek részt, amelyek a tömegkultúrára vo- natkozó eltérő tapasztalatok, ízlések és gondolatok megosztását kívánták tőlük. Az egyik órán a diákok mindegyike saját válogatásalbumot készített, egyedi borítóval, az eredményt pedig megosztotta az osztállyal. A vizsgamunkáikban a diákok kollaboratív projektekbe öntötték a divat, a videojátékok és a könnyűzene iránti érdeklődésüket. Ha a legjobbat hozzák ki belőle, a „trenddiktáló” indíttatás össze tudja hozni a diákokat és a tanárokat az érdeklődés égisze alatt, amikor is mind a tanárok, mind a diákok készek arra, hogy osztálytermi keretek között egy- más kulturális ismereteiből tanuljanak.