Page 67 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

2. fejezet: A digitális és médiaműveltség oktatására irányuló motivációk 65 Jason Ohler, egy roppant tehetséges „tanár 2.0” kifejti, hogy a tananyagon át- ívelő digitális történetmesélés lehetőséget nyújt a történetforma rendkívüli meg- győző erejének kiaknázására. Olyan stratégiákat kínál, amelyek lehetőséget nyúj- tanak a gyerekeknek arra, hogy zöld háttér előtt történeteket játsszanak el, majd felfedezzék, hogy chroma key effektusok révén „látszatvalóságokat” teremthetnek, ami lehetővé teszi számukra, hogy a háttér és a beállítás manipulálásával tetszőle- ges környezetbe helyezzék magukat. A „tanár 2.0” típusok a miatt a kreatív ener- 7 gia miatt vonzódnak a digitális és médiaműveltséghez, amelyet a médiatechnoló- giák gyerekek kezébe adásával szabadjára engedhetnek. Az „aktivisták” ezzel szemben általánosabb, társadalmibb kontextusban fogják fel a gyerekek részvételét és szerepvállalását. A gyerekek és a fatalok – tanáraik- kal és szüleikkel közösen – segíthetnek méltányosabbá és igazságosabbá tenni a társadalmat. Az állampolgári szerepvállalás és a demokratikus részvétel a társa- dalomban való részvétel nélkülözhetetlen elemei. De hogyan tehetik az oktatók a diákok médiában való részvételét az iskolán belül és kívül is olyan értékké, amely hozzájárul az egészséges demokráciához? Ez központi kérdés az „aktivista” szá- mára. Középiskolás korára már sok diák cinikussá válhat a politika iránt, mert nem hiszi, hogy a társadalmi élet érintené őt. A digitális és médiaműveltség azon- ban segíthet abban, hogy a diákok már nagyon fatalon is állampolgárokként tekint- senek magukra. Az aktivisták azt szeretnék, hogy a diákok a demokrácia részt- vevőiként tekintsenek magukra, azáltal, hogy egy adott közösség valós és sürgető problémáival foglalkoznak, a kommunikáció révén jobbá téve a világot. A média számos formája felhasználható a fatalok valódi gondjainak megfogal- mazására és kifejtésére. A hírközlő médiáról tanítva Aggie azt kérte diákjaitól, hogy a saját hangjukat használva beszéljenek vissza erőszakról szóló, mainstream hírtudósításoknak. Nuala, egy másik oktató szerette volna, hogy ötödikes tanít- ványai megértsék, hogyan alakítja a média a világról alkotott képünket a nemek, rasszok és etnikumok megjelenítésével. Ennek elérése érdekében (a flmektől a ze- néig terjedő) ifjúságimédia-szövegek segítségével ösztönözte tanítványait a cselek- vésre. Az aktivistáknak azonban nincs mindig könnyű dolguk, amikor a diákokat tár- sadalmi ügyekbe próbálják bevonni. Néhány oktató és iskolai vezető habozik, ha a gyerek politikai és társadalmi kérdések vizsgálatába való bevonására kerül sor – ideértve a klímaváltozást, a szegénységet és a társadalmi igazságtalanságot is. Az ilyen kérdéseket megvizsgáló oktatók olykor csak „megfutják a kötelező kö- röket”, de nem tesznek fel igazán mélyenszántó kérdéseket a témával kapcsolatban. Amikor David 2009-ben zöld tetők és környezeti problémák tanulmányozásába vonta be tanítványait, úgy képzelte, hogy a hagyományos állampolgári ismeretek tárgy megfelelő szemüveg lesz ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatához. A diákok azonban inkább személyes cselekedetek (például az újrahasznosítás és a szeme- telés) vonatkozásában ismerték közelebbről ezeket a társadalmi kérdéseket. A kör-