Page 64 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

62 A médiaműveltség felfedezése módot talál arra, hogy igába fogja az új technológiák erejét, ugyanakkor nyíltan vitassa ennek az erőnek a velejáróit – az új technológiákban gazdag életben rejlő ígéretekre és kihívásokra egyaránt rávilágítva. A trenddiktálók különösen törekszenek arra, hogy jobban megértsék a tanítvá- nyaik által ismert és szeretett tömegkultúrát. A trenddiktálók nagyra tartják a fa- talok tömegkultúráját, néha azért, mert nekik is vannak gyerekeik (ismerünk olyan tanárokat, akik a gyerekeik kedvenc zenéit hallgatják a saját iPodjukon), illetve mert otthonosak a gyerekek által épp felfedezett tömegkultúra világában. A trenddiktálók különösen jól értenek a gyerek bevonásához. Ők tűnhetnek fel menő tanárokként – esetleg megijesztve másokat, akik viszont „cikinek” érzik ma- gukat. Egy szakmai fejlesztő műhelyfoglalkozás során arra kérték a tanárokat, fo- galmazzák meg a tömegkultúrával kapcsolatos szorongásaikat, beleértve a diákok kedvenc médiumai iránti ellenszenvet, a tömegkultúra világával kapcsolatos isme- retek hiányát, valamint a nem helyénvaló tartalomtól való félelmet is. A beszélge- tés során az egyik tanár már annak a puszta gondolatától is felpaprikázódott, hogy az osztályteremben beszélni kellene a tömegkultúráról, így fakadva ki: „Nem aka- rok olyan tanár lenni, aki magnóval a vállán lejt be, a zenére rázva!” Ez a tanár arra a jelenségre utalt roppant szemléletesen, amelyet David „rappelő nagyinak” hív. A „rappelő nagyik” arra használják a tömegkultúrát, hogy bevá- gódjanak a diákoknál. A cinkosság – a kihasználás egy formája – az, amikor a ta- nár kizárólag arra használja a diákok imádott tömegkultúráját az osztályteremben, hogy felkeltse a gyerekek fgyelmét, vagy hogy menő és trendi színben tűnjön fel. Maga David is tisztában van azzal, hogy saját trenddiktáló indíttatásainak, me- lyekkel a tömegkultúra iránt érdeklődő fatal tanárként rendelkezik, pozitív és ne- gatív vonzatai is vannak. A diákok saját tömegkultúrájukon keresztül történő be- vonása, valamint a tanulási célok és a pozitív osztálytermi környezet középpontba állítása közötti kapcsolat bonyolultságát David egy olyan történettel szemlélteti, amelyet saját, a Powerful Voices for Kids (Erős Gyerekhangok) programban ta- nítva szerzett tapasztalataiból merít. 2010-ben David összeállított egy, a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő könnyűzenei válogatást oktatók számára, inspi- rálás céljából, pihenőidő alatt, illetve dalelemzéshez történő lejátszásra. A válo- gatás népszerű pop-, hip-hop és R&B dalokat tartalmazott az előző év terméséből. Amikor harmadikasok egy csoportjának lejátszotta ezt a válogatást, miközben a diákok és az oktatók éppen ebédeltek, megfgyelte, hogy a terem egyik fele fel- élénkült, megvitatta az egyes dalokat, táncokat rögtönzött, és általánosságban él- vezte a zenét. A terem másik fele ezzel szemben csendes volt, a gyerekek pedig levertek voltak. Úgy tűnt, kivonják magukat a teremszerte folyó zeneközpontú te- vékenység alól.