Page 85 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

3. fejezet: A kultúra és az osztályterem összekapcsolása 83 kompozícióalkotás és cselekvés gyakorlatát is. Ezeknek a tapasztalatoknak a kis- diákokra gyakorolt hatását felmérve azt találtuk, hogy mind a diákok, mind a ta- nárok esetében csökkent a kulturális sztereotípiákra támaszkodás, és erősödött a Közel-Kelet népeinek és kultúráinak ismerete és tisztelete. 8 Bizonyos közösségekben nem könnyű olyan osztálytermi kultúrát teremteni, amelyben a gyerekek megtanulhatnák értékelni a kulturális különbségeket. A mono- kulturális osztályokban ez különösen nehéznek bizonyulhat. Kutatók egy csoportja fotók révén segítette elő a sokféleség elfogadását általános iskolai osztályokban, a gyerekekkel folytatott beszélgetések során rokkant, muszlim és szegény gyere- kekről készült, a világ különböző részeiről származó fotókat mutatva nekik. E ku- tatás során a diákok képesek voltak más gyerek élete és tapasztalatai iránt érzelmi kötődést kialakítani. Több diák azonban fenyegetve érezte magát olyasvalaki képét látva, aki más volt, mint ő. Néhány gyereknek nem volt meg a vonatkoztatási rend- szere ahhoz, hogy értelmezni tudja a gyerekekről készült fotókat. Arra a kérdésre, hogy mit mondana valakinek, aki kulturálisan más, mint ő, egy harmadik osztá- lyos kisfú azt válaszolta, hogy „visszaküldeném oda, ahonnan jött. Nem akarom, hogy itt legyen.” 9 A gyerekek bonyolult és néha kiszámíthatatlan reakciókat adnak olyan témák- ra, mint a háború, a terrorizmus és az erőszak. Semmi kétség, ez kihívást jelentő munka. Sok osztálytermi pedagógus nincs hozzászokva ahhoz, hogy jelenkori vi- tás kérdések beszédtémaként megjelenjenek az osztályteremben, a gyerekek által esetlegesen otthon hallott, társadalmi és politikai kérdésekről folytatott beszélge- tésekből táplálkozva, valamint ilyen beszélgetéseket kiváltva. Néhány osztálytermi pedagógus kényelmetlenül érzi magát, ha diákjai kortárs flmekből, a televízióból, videojátékokból és a közösségi médiából vett példákkal élnek, különösen, ha ők maguk nem ismerik a gyerekek által tett konkrét utalások tárgyát. Azok a tanárok, akiknek szilárd meggyőződéseik vannak a gyerekkor ártat- lanságával kapcsolatban, késztetést érezhetnek arra, hogy megvédjék a gyerekeket bizonyos médiaábrázolásoktól. A Közel-Keletről alkotott, a kortárs média ábrázo- lásában megjelenő sztereotípiákat vizsgáló munkánk során például a legtöbb har- madik osztályos gyerek lelkesen meg akarta vitatni a Vasember című, Jon Favreau által rendezett, 2008-as szuperhősflmet, amelyben a főszereplő, Robert Downey, Jr. olyan mérnököt alakít, aki egy erős külső vázat épít magának, amely révén egy technológiailag előállított szuperhőssé válik. Csakhogy ennek a flmnek a megvi- tatása problémába ütközött. Bár a legtöbb gyerek már látta a flmet, annak PG-13 (13 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánlott) besorolása nem tette lehetővé a flm előzetesének levetítését az osztályban, még a Közel-Keletre vonatkozó sztereo- típiák tárgyalásának elősegítésére szolgáló eszközként sem. Az iskola szabályzata szigorúan kimondta: PG (szülői felügyelettel ajánlott) besorolásnál szigorúbb beso- rolású flmek vetítése tilos. 10 Azok a tanárok, akik nincsenek tisztában azzal, hogy milyen mértékben van- nak naponta kitéve a gyerekek a tömegmédia-kultúrának, torz elvárásokkal visel-