Page 90 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

88 A médiaműveltség felfedezése után az egyes csoportok eldöntötték, hogy mely témákat szeretnék körüljárni a képregény rájuk eső részében. 2. nap, csütörtök. Mindegyik csoport elolvasott vagy megnézett egy rövid köny- vet, cikket vagy videót, amelyet én kerestem nekik. Mindegyik csoport jegy- zeteket készített az anyagról, majd hozzáfogott, hogy írjon tíz mondatot ( ki-ki a párjával), amelyben megragadja a fő gondolatokat. Megvitattuk az információgyűjtéshez használt anyagok közötti hasonlóságokat és eltérése- ket. 3. nap, péntek. Befejeztük a tíz mondat megírását, majd egy, az egész osztályt bevonó visszacsatolási, szerkesztési és átdolgozási foglalkozást tartottunk. Kigyomláltuk a mondatokból az ismétlődő gondolatokat és a triviális dol- gokat (a csoportok felének volt legalább egy mondata, amely megállapította: a hajléktalanoknak nincs lakásuk). A diákok ezután megpróbáltak képes for- gatókönyveket készíteni, de ez nagyon rosszul ment, mert nem készítettem megfelelően elő. Nem strukturáltam jól a munkát. Ezenkívül nem jó ötlet ilyesmibe a hét végén belekezdeni. 4. nap, hétfő. Találtam kb. harminc, hajléktalanokról készült online képet, ame- lyeket kivetítettem az osztálynak. Megbeszéltük a képeket, és a gyerekek ki- választották azokat, amelyeket fel akarnak használni a képregényükhöz. „Miért?” kérdéseket tettem fel nekik, hogy segítsek elgondolkodni a válasz- tásaikról. Az összes gyerek azt akarta, hogy saját rajzaik is szerepeljenek a képregényben a fotókkal együtt, így ma elkezdtük a rajzolást. A képek meg- rajzolásának szabályai: nincs se mesélőszöveg, se szövegbuborékok, mert mindkettőt akkor szerkesztjük be, amikor az egész képregényt összeállítjuk a Comic Life szoftver segítségével. Büszkeség töltötte el őket, amikor meg- tanulták, hogyan készíthetik el a képregénykockáikat a szoftveres eszköz segítségével. Az osztály csoportokra oszlott ehhez a feladathoz – egyik fele rajzolt, míg a másik fele velem dolgozott a táblán azoknak a kérdéseknek a megfogalmazásán, amelyeket a hajléktalanszálló képviselőjének teszünk fel. Egy egyszerű képes forgatókönyvön is dolgoztunk; megkértem a gyereke- ket, hogy vázolják fel a saját két oldalukon megjeleníteni kívánt kockákat, helyezzenek el mesélőszöveg-mezőket a kockákon, és tervezzék meg, hogy milyen képet jelenítenek meg, illetve milyen rajzot használnak a kockákban. 5. nap, kedd. Találkoztunk a Project HOME (OTTHON Projekt) képviselőjével, aki felolvasott egy hajléktalan csigáról szóló történetet, majd a gyerekek meginterjúvolták, feltéve a tegnap megírt kérdéseiket. Jól ment. A képviselő mondott pár jó dolgot, a gyerekek pedig, fgyelmes hallgatás után, bővebben is ki tudták fejteni a kérdéseiket. Ezután tovább szerkesztgettük a mondata- inkat, hogy tükrözzenek pár olyan dolgot, amelyet a képviselő mondott ne- künk (különösen arról, hogy mit tehetünk, ha segítségre szoruló hajléktalant látunk). A gyerekek befejezték a hétfőn elkezdett rajzokat, és elkezdték ösz- szeállítani a képregényt a Comic Life szoftverrel.