Page 126 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

124 Műveljük a médiát! – személyközi kapcsolatok: az információ hasznossága a társas életben, a média mint társasaságpótlék, – diverzió: a valóságtól való menekülés, szórakozás, kikapcsolódás (McQuail– Blumler–Brow, 1972) A társadalmi „függőség” elmélete Az elgondolás 1976-ból származik, Sandra Ball-Rokeach és Melvin DeFleur dolgozta ki és publikálta (Ball-Rokeach–DeFleur, 1976) A modell összességé- ben inkább leíró, semmint magyarázó vagy előíró jellegű. Az elmélet a közön­ ség, a média és a tágabb társadalmi környezet között keresi a kapcsolatot, amikor úgy véli, a médiahatás maga is a társadalmi kontextus függvénye. Támaszkodnak a használat- és élménykutatás alapelgondolására, de tovább is viszik Elismerik, hogy azért van szükségünk a média információira, mert ki- elégíti a szükségleteinket, de nem mindenki függ egyforma mértékben a mé- diától. A kutatók több olyan faktort találtak, amely erősíti a médiától való füg- gést: – Ha a jelen helyzetünk fenntartásához szükséges információból a média fo- lyamatosan keveset, kevesebbet nyújt. – A társadalmi, szociális stabilitás mértékétől is függ. Ha az ember személyes életútjában szociális vagy társadalmi változás előtt áll, akkor több informá- ciót igényel Ugyanez a helyzet magas konfiktusszint esetén is (Lázár, 2005: 130–131). A használat- és élménykutatás elméletére a legnagyobb hatást a mediális válto- zások gyakorolták, vagyis az, hogy a korábbi médiumok mellett megjelent az in­ ternet, a hálózati kommunikáció. A webes felületeken végbemenő médiakonver- genciáról már sok szó esett, most csak arra szeretnék utalni, hogy a funkciók szempontjából is beszélhetünk konvergenciáról, hiszen a fatal generáció már a legtöbb felmerülő szükségletének elsődleges kielégítésére a közösségi médiát fogja választani Bár Ferguson egy használatkutatásában épp azt állapította meg, hogy az internetezés korántsem olyan szintű kikapcsolódás, mint a televíziózás (Ferguson–Perse, 2000) Egy másik kutatásban Zizi Papacharissi az internethasználat motivációit két nagy területre bontja, amikor instrumentális és rituális internethasználatot kü- lönböztet meg A rituális funkció elismerésével a használat- és élménykutatás az alapjaihoz, a funkcionalitás kérdéséhez is hozzáteszi a maga kiegészítését (Papacharissi–Rubin, 2000) Természetesen kritika, bírálat is szép számmal érte a használatkutatást Több- ször említik, hogy elméletileg gyenge lábakon áll (ateoretikus), és módszertani problémák is jellemzik. Nem differencálja a közönség aktivitását. Hibájául róják