Page 130 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

128 Műveljük a médiát! A spirál működése dinamikus. Az embereknek van valamilyen statisztikai el- képzelésük a közvélemény alakulásáról. Ez az észlelés befolyásolni fogja a véle- ménynyilvánítás aktusát, mert az a tábor, amely maga mögött érzékeli a köz- vélemény támogatását, bátrabb, magabiztosabb a hétköznapi kommunikációs folyamatokban. Akik a kisebbségi véleményt képviselik, kerülni fogják a nyílt vé- leménynyilvánítást és a vélemények ütköztetését, mert félnek az izolálódástól De véleményüket azért nem adják fel. Ez a megváltozott kommunikációs magatartás befolyásolni fogja a közvélemény személyes észlelését (Angelusz Róbert ezt ne- vezte téves optikának): az erős még erősebbnek, a kisebbség még kisebbnek lát- szik. Az egyik oldalon elnémulás, a másik oldalon egyre erősödő véleménynyilvá- nítási spirál jön létre. Természetesen a véleményklíma kialakítása, megteremtése nemcsak személyközi kommunikációs folyamatokban történik, hanem a média is tevőlegesen hozzájárul (Angelusz, 1991; 1993). Az elmélet kritikusai éppen arra világítanak rá, hogy Noelle-Neumann válto- zatlannak tételezi a véleményt Többen úgy vélik, az elhallgatási spirál elméleté- ben tételezett médiahatás-elgondolás a tömegtársadalom-elméletekkel rokonítható Katz pedig úgy gondolja, az elmélet érvényessége attól függ, mennyire élnek még alternatív referenciacsoportok a társadalmi életben. Serge Moscovici pedig azzal érvel, hogy a „hangos kisebbség”-nek igenis véleményformáló, véleményalakító szerepe van, így inkább őket és nem a „néma többséget” kell vizsgálni (McQuail, 2003: 398) 4.3. Közönség- és befogadáskutatás Az 1980-as évekre a médiahatás-kutatás megközelítési módját végérvényesen felváltotta a befogadáskutatás. A közlés ágenséről az üzenet feldolgozójára ke- rült a hangsúly. Az irányzat bölcsője a már említett Birminghami Egyetem Kor- társ Kultúrakutató Központja volt, de számos követőre talált nemcsak Európában, de az Egyesült Államokban is. Ennek az alapvetően nem normatív, nem funkcio- nalista, hanem hangsúlyosan interpretatív irányzatnak az a tudományos célja, hogy feltárja és elemezze, hogy az emberek mit „olvasnak ki” a médiából, milyen jelentéseket hoznak létre a médiatartalmakhoz kapcsolva. Középpontjában tehát a szövegek befogadók általi interpretációja áll, de vizsgálják a jelentések konstruá- lásának mikéntjét és sajátosságait is. Módszertanát tekintve előnyben részesíti a feltáró eljárásokat, az interjút és a részt vevő megfgyelést. A magyar nyelvű szakirodalom bővelkedik az irányzatot bemutató, értékelő összefoglaló írásokban. (Császi, 2008, Belinszki, 2000, Myat 2010, Bajomi-Lázár, 2008). Szinte mindannyian megemlítik azt a három emblematikus kutatást, mely a fordulatot hozta a befogadásvizsgálatokban: David Morley, Janice Radway és Ien Ang kutatását