Page 131 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Médiahatások 129 David Morley 1980-ban a Nationwide című televíziós műsor befogadóit vizs- gálta. A kutatás középpontjában annak vizsgálata állt, hogy a műsorok egyéni in- terpretációi milyen mértékben változnak a társadalmi-kulturális háttér függvényé- ben, illetve kitért arra is, hogy a dekódolás folyamata milyen mértékben marad a kódolás során kijelölt domináns értelmezés keretein belül (Morley, 1980). Ien Ang a Dallas amerikai szappanopera befogadóit elemezte 1985-ben, igen sajátos módszertant választva. Hirdetést adott fel több napilapban, mely így kezdő- dött: „Szeretem nézni a Dallast, de sokszor találkozom különös reagálásokkal ” Ang kutatásában tulajdonképpen nem tett mást, mint hogy a hirdetésre kapott vá- laszleveleket elemezte A befogadókat Dallas-rajongók, Dallas-gyűlölők és iro­ nizálók csoportjára osztotta, ám nem állt meg itt. A Dallast elutasítók voltak a legkevésbé hajlandóak árnyalt, differenciált vélemény megfogalmazására, érvelé- süket a leegyszerűsítő sematizmus jellemezte. Ang azt is ki tudta mutatni, hogy mindhárom csoport negatívan ítéli meg a tömegkultúrát, ám ami a legmeglepőbb: a Dallas-rajongók viszonyultak a legösszetettebben a tömegkultúra ideológiájá­ hoz (Ang, 1995 [1985]) A Dallas ideológiai jelentései A Dallas-gyűlölők (31 levél): „Hogy mi az én véleményem a Dallasról? Nos, örömmel megosztom Önnel: ÉRTÉKTELEN SZEMÉT. A tipikus amerikai té- vémocsok, együgyű, kommersz, beskatulyázó, hamis.” Ironizáló nézői attitűd (29. levél): „Általában fölényes érzésekkel fgyelem, valahogy így: mennyi balfácán! Nevetni tudok rajta. Sokszor túl szentimentális- nak találom. Egyvalami a javára szól: soha nem unalmas.” A Dallas-rajongó (23. levél): „Észrevettem magamon, hogy a Dallast ürügy- nek használom arra, hogy átgondoljam, mit tartok jónak és rossznak a saját kapcsolataimban. (…) Időnként próbáljuk felmérni az egész családot. Sue Ellen- nek [magyar változatban Samantha – A. M.] szülés utáni depressziója van, azért van úgy a gyereke ellen. Pamela nagyon rendes, és szenved Sue Ellen féltékeny- ségétől. Jockey egy gyáva nyúl, ezt mindenki tudhatja abból a bizonytalan kis nevetéséből.” (Ang, 1995: 202, 205, 209) Janice Radway 1984-ben vizsgálta a szerelmes regényeket olvasó nők és az olva- sott szövegek kapcsolatát, etnográfai módszerekkel. A vizsgált olvasókat a kutató egyazon értelmező közösség tagjaiként kezeli. Az egymást személyesen kevéssé ismerő nők a közvetlen kapcsolat hiánya ellenére is közösséget alkotnak. Ez azzal magyarázható, hogy olvasási-interpretációs gyakorlatukat olyan szokások szabják meg, amelyeket egy adott értelmezési közösség tagjaiként sajátítottak el (Radway, 1984)