Page 136 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

134 Műveljük a médiát! neten (is) csak az azonos véleményen lévők keresik és találják meg egymást (Rice– Haythornthwaite, 2008). Szakítsunk mindenesetre azzal a nézettel, hogy a média tőlünk független ágens- ként „besugároz”, átformál bennünket Tételezzük inkább azt fel, hogy a médiával való kölcsönhatásunk formálja, alakítja társas valóságunkat, kultúránkat (benne értékrendszerünket), személyes megismerésünket és hozzáállásunkat Ennek nyo- mán ne vessük el azt a gondolatot, hogy a médiaműködésért és -hatásért tulajdon hozzájárulásunkkal leszünk felelősek. Ennek felismerése a média műveléséhez, a média műveltségéhez és a médiaműveltséghez egyaránt hozzájárul. 5.1. Médiakultúra A média mint kommunikációs rendszer – legyen szó a nyomtatott tömegsajtóról, illetve az elektronikus vagy digitális médiáról – egyedülállóan hatékony, összetett jelenség, olyan hasonlíthatatlan tulajdonságokkal, mint a szünetmentesség, a töme- ges hozzáférés és a gerjesztés egészen nagy foka. A másodlagos szocializáció ágenseként irányítja a mindennapokhoz való igazodásunkat. Módszere, hogy az egyénit mint társadalmi szintűt mutatja, az individuálist társadalmi akcióként vagy viselkedésként tematizálja, amelyet így akadálymentesen tud visszavetíteni az egyéni szintre Ahogy a megelőző fejezetekben már részletesen tárgyaltuk, történetileg a mé- diahatás-kutatások és elméletek sorában három egymástól eltérő, egymást tagadó vagy részben elfogadó megközelítés fedezhető fel. A világháborús propaganda, az ideológiák agitációja és a tömegkommunikáció működésének korai megállapításai egy mindenható médiát mutatnak, amely ingerekkel közvetlen válaszokat, visel- kedést vált ki az emberekből, és amelynek hatása korlátlanul érvényesül. Ezt a 20. század közepéig tartó elképzelést a teljes tagadás váltja fel: a kampányok vá- lasztási döntésre gyakorolt hatástalansága, a mediatizáció meggyőző erejének kor- látozottsága arra indítja a kutatókat, hogy a médiát tehetetlennek tartsák az egyéni vélemények formálásában. Nem a média az, állítja az ötvenes évek új szemlélete (a kétlépcsős, majd később a többlépcsős áramlás elméletei), ami hatást gyakorol, hanem a médiára nyitottabb emberek és a közönség többi tagja közötti személykö- zi kommunikáció; a médiahatás csak a társas viszonyokon keresztül érvényesül- het. A média tehát önmagában nem képes hatást kifejteni, az interperszonális kap- csolattartás nélkül tehetetlen. A következő szemléletbeli váltást a hatvanas években tapasztalhatjuk, a kultivációs kutatások (a média világkép-alakító hatásának hosz- szú távú vizsgálatai) nyomán. Az újabb megközelítés szerint a média nem minden- ható, mégsem tehetetlen, hanem befolyással bír az egyénre és a társadalomra egy- aránt; ez a nézet egy befolyásos média képét tárja elénk. Leíró szempontból (McQuail, 2003) a média társadalmi hatásainak megkülön- böztetése két dimenzióban történhet: egyfelől aszerint, hogy a médiát és a média-