Page 223 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Bokor tAMás: Médiaértés 221 mazzák szerte a világon idestova több mint két évtizede. Számos helyen úgy hivatkoznak rá, mint az antik szóbeli történetmesélés továbbfejlesztett változatára, amely immár mozgóképpel és rögzített hanggal tudja kiterjeszteni érzékelésünket (Digital Storytelling, é. n.). A gyakorlatban ez a néhány másodperctől legfeljebb öt percig terjedő mozgóképes, esetleg animációs (vagy összefűzött állóképekből szer- kesztett), rendszerint hangsávval is ellátott multimediális alkotást jelent, de létezik rádiós műfaja is (ez utóbbi értelemszerűen csak hangra alapoz). Ami a kezdeteket illeti, a flmiparban először 1990-ben Ken Burns amerikai dokumentumflmes alkalmazta a digitális történetmesélést. Az amerikai polgárhá- borúról szóló minisorozatában, a The Civil Warban a történetnek szerves részét képezték az egyes szám első személyben megszólaltatott beszámolók (Sylvester– Greenidge, 2009). A túlélők leszármazottainak monológjai bevallottan azt a célt szolgálták, hogy komoly érzelmi töltetet vigyenek az amerikai történelem egyik legtragikusabb fejezetéről szóló feldolgozásba. A kilenc részből álló, 2002-ben VHS-kazettán és DVD-lemezen is újra kiadott alkotás darabjai e „hitvallások” megjelenítése révén váltak különösen személyessé. A 90-es évek első felében aztán Dana Atchley, Denise Aungst, Joe Lambert és Nina Mullen fejlesztették tovább a digital storytelling flmes alkalmazását. Atchley újítása fontos szerepet játszott abban, hogy a módszer a nem hivatásos fl- mesek között is elterjedjen: önálló módszertanon alapuló workshopokat, irányított foglalkozásokat szervezett hétköznapi emberek számára (általános iskolás gyere- kektől egészen a nyugdíjas korosztályig), ahol megtanította őket egyfelől a techni- ka használatára, másfelől a flmes történetmesélés művészetének alapjaira (www. nextedit.com). Jóllehet a digitalizáció már ebben az időszakban is rendelkezésre állt, a hangsúly mégsem a „digitális”-on, hanem sokkal inkább a „történet”-en és a „mesélés”-en volt. A sokféle közegre – kulturális intézményekre, közösségfejlesztő projektekre, iskolai oktatásra – adaptálható program legfontosabb mozzanata, hogy a workshop első részében meghozza a résztvevők mesélési kedvét, felhívja őket ötleteik megosztására és mások ötleteinek megvitatására. Különböző célzott feladatokkal – „szeretem – nem szeretem listák” készítésével, szójátékokkal, kép- zeletre ható gyakorlatokkal – felébresztette a történetmesélő kedvet, és felszabadí- totta a leendő alkotók fantáziáját. Ezt követte azután egy konkrét történet digitális narratívájának elkészítése és bemutatása a csoporttagok, majd a nagyközönség előtt. Nem sokkal ezután a digitális történetmesélés bekerült a televíziózásba is A BBC 2001-ben indított Capture Wales elnevezésű, hét éven át tartó projektje egy az egyben rövidflmszkeccsekre épült, amelyek Wales lakóinak életéről és gondolatairól szóltak, ismét igen személyesre hangolva Egy évre rá hasonló prog- ram vette kezdetét Angliában Telling Lives címmel. Ezzel egy időben a svédek, a hollandok és egyes amerikai televíziócsatornák is beindították a maguk digitális történetmesélő műsorait (Hartley–McWilliam, 2009). A módszernek ebben a sza- kaszában azonban még főleg hivatásos flmesek – rendezők, operatőrök, vágók –