Page 227 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Bokor tAMás: Médiaértés 225 A web 2.0 logikáját és felépítését ismerve nem túl nehéz arra következtetni, hogy aki a digitális történetmesélés harmadik korszakában alkot, annak számára csakis az Eisteddfod résztvevőinek hozzáállása lehet hosszú távon is üdvözítő. A 21. szá- zadi digitális történetmesélés középpontjában ugyanis a kollaboráció és a participáció (az együttműködés és a részvétel) áll. A digitálisan rögzített, szerkesz- tett és közzétett flmek a puszta önkifejezés mellett a közösségépítést, a tapaszta- latcserét, adott esetben a kulturális különbségek megmutatását s így az interkultu- rális érzékenyítést, egy-egy kisközösségi probléma feldolgozását szolgálják. A DST-t a mikrotörténet-írás is hamar felfedezte magának. A történészek köré- ben oral historyként ismerik azt a módszert, amely egy-egy korszak és terület tör- téneti eseményeit szóbeli közlések, visszaemlékezések, interjúk alapján rekonstru- álja. A digitális történetmesélés ennek a módszernek egyszerre kitűnő elő mozdítója és hatékony eszköze. Egyfelől serkenti a szóbeli közlések rögzítését, hiszen a tech- nológiai támogatás lényegesen megkönnyíti a folyamatot, másfelől felbecsülhetet- len értékű adatbázisok megőrzését teszi lehetővé digitális (tehát hosszú távon is megóvható és kompatibilis) formátumban A kollektív emlékezetnek három rétegét különböztetjük meg: a személyes emlé- kezést, a hagyományt és a történeti, történészet által teremtett tudást (Gyáni, 2010: 85). Assmann (1999) „hideg” (aktualitását vesztett) és „forró” (a mának üzenő) emlékeket különít el Esposito (2008) az egyre összetettebbé váló társadalmak kapcsán kiemeli: a felejtés, az emlékek szelektálása legalább olyan fontos tényező, mint a megőrzés, az emlékek elraktározása. Mind a tárolásban, mind a felejtésben kulcsszerepet játszik a szóbeli áthagyományozódás, amelyet a történetírásban oral history néven hivatkoznak Az oral historyból, amely a digitális történetmesélés alapja, a „személyes emlé- kező” szerepet kell kiemelni. Nem lehet vele történelemtankönyvet írni, és nem a történészek által hosszú évek munkájának eredményeként előálló kutatást tükröz, amelyben adatok és pontos meghatározások szerepelnek Az oral history a szemé- lyes interpretációban létrejövő és ugyanilyen módon megismerhető, saját érzések- kel és élményekkel kiegészített történetek, visszaemlékezések összessége, amely- nek segítségével egyénileg újraélhetjük a történelmi idő egyik szakaszát. Sigfried Kracauer azt a médiumot nevezi történelmi időnek, amely minden elképzelhető eseményt korlátozás nélkül tartalmaz, így felajánlja a múlt felidézését, majd újra- alkotását különböző történetek formájában (Kracauer, 2009). A DST tehát éppen a történelmi időben képes válogatni, ahhoz segít hozzá, hogy történetekbe öntsük egyéni tapasztalatainkat, s ezekkel segítsük mások egyéni történelemértelmezését