Page 226 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

224 Műveljük a médiát! 2 „Bárd vagyok; nézzétek, így kell ezt csinálni”: Gandalf, a nagy varázsló mintá- jára felhasználhatja a képességeit arra, hogy másokat segítsen kreativitásuk ki- bontakoztatásában. Ahelyett, hogy ötleteiket elbitorolná, inkább támogatja őket abban, hogy intuícióikat célirányos alkotásba fordítsák 3. „Mindannyian bárdok vagyunk; csapassuk!”: a leghívogatóbb opció. Az Eisteddfod elnevezésű, évente megrendezett walesi irodalmi fesztivál résztve- vőinek mintájára amatőrt és proft egyenrangú partnerként és nem szemben ál- lóként kezelve a kreatív együttműködést a végletekig lehet fokozni, egymást tanítva és egymástól tanulva (Hartley–McWilliam, 2009: 33–34). Elsődleges és másodlagos szóbeliség A bárd a szóbeliség embere, aki hangokból jól megjegyezhető emlékeket képez. „Orális kultúrákban a szavak mindig csak hangok. Ez a kifejezésmódon túl a gondolati folyamatokat is meghatározza.” Ha meg akarjuk jegyezni, amit ta- pasztalunk és gondolunk – emlékezetes gondolatokat kell gondolnunk. „Elsőd- legesen szóbeli kultúrákban – írja Ong –, a gondolatok megőrzésének és fölidé- zésének problémáját csak akkor oldottuk meg sikeresen, ha beszéddé könnyen összeálló mnemonikus mintákban gondolkozunk. Gondolatainknak erősen rit- mizált, kiegyensúlyozott alakzatokban kell megjelenniük, ismétlésekben vagy ellentétekben, alliterációkban és asszonáncokban, visszatérő jelzős szerkezetek- ben és más formulákban, bevett tematikus környezetben, közmondásokban, melyeket mindenfelől újra meg újra hallunk s ennélfogva könnyen fölidézünk. Szóbeli kultúrákban rögzített kifejezések adják a gondolkodás szubsztanciáját. Az erős mintázottság és a közösségileg rögzített nyelvi fordulatok szóbeli kul- túrákban azoknak a funkcióknak egy részét teljesítik, amelyeket más kultúrák- ban az írás lát el – s ezenközben persze megszabják, hogy milyen jellegű gon- dolkodás lehetséges, hogy a tapasztalat szellemi elrendezése milyen módon történhet. (…) az új szóbeliség föltűnő hasonlóságokat mutat a régivel: részvéte- li misztikájában, a közösségi érzés fokozásában, a jelen pillanatra történő össz- pontosításában, még az állandó fordulatok használatában is, de lényegét tekint- ve ez akartabb és tudatosabb szóbeliség, mely állandó jelleggel az írás és nyomtatás használatára alapozódik ” (Ong, 1982) Az elmesélt történet a digitális történetmeséléssel sem veszítette el tudás- megőrző karakterét. Eric Havelock az ősi énekeket „törzsi enciklopédiának” nevezi: tananyagok ezek, amelyeket a dalnok ritmusos-rímes formába helyez (Havelock, 1986). Ugyanezt teszi a legújabbkori bárd, a digitális történetmesélő is: emlékeket kíván megőrizni, ezért ritmusos, könnyen feldolgozható mintáza- tokba rendezi őket, hogy megmaradhassanak közösségének „digitális memóriá- jában”.