Page 228 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

226 Műveljük a médiát! A mikrotörténet-írás bővíti a „történelem” fogalmát A mikrotörténet – egyszerűen szólva – a méretek lecsökkentése, a vizsgált tárgy miniatürizálása (leszűkítése egyetlen falura, lakóhelyi közösségre, a ház- tartásra, a családra vagy az egyénre), emellett a megfgyelés (az adatgyűjtés) mikroszkopikus módja, amelynek eszköze lehet akár a digitális történetmesé- lés is „Történeti antropológia, új narratív történetírás, mikrotörténet vagy All- tagsgeschichte – csupa olyan címke, mellyel valamilyen új és szokatlan törté- nészérzékenységet, historikus látásmódot és irányultságot szokás kifejezni. Ha röviden kellene meghatározni, hogy mi bennük a közös, akkor az azonos téma- választást emelhetjük ki. E történetírói irányzatok tárgya ugyanis többnyire és ismétlődően maga a mindennapi élet és annak szereplői, az átlagemberek, az ő tárgyi világuk, életgyakorlatuk és mentális univerzumuk: vagyis csupa banali- tás, történelem alatti jelenség, ha történelmen csak és kizárólag a mindenkori elitet, az államok politikai létét megszabó eseményeket és intézményeket értjük (Gyáni, 1997) Ilyenformán a DST nyíltan vállalja: a történelem az egyénekben van, narra- tív sajátosságokkal bír, s jóval túlmutat az eliten és az államon, hiszen egy-egy ötlet, gondolat, személyes történés is mesélhetővé, sőt digitálisan megőrizhető- vé válik általa Magyarországon a klasszikus digitális történetmesélés a fentebb részletezett for- mában nem jelent meg, de a web 2.0 korszakában a közösségi emlékezettel össze- függő projektekben módszerként fontos szerepet játszott. Például az „Audiovizuá- lis emlékgyűjtés” című projekt keretében az emlekpontok.hu oldalon 2009 és 2011 ősze között számos videointerjú gyűlt össze hazánk 1945 utáni történetéről. A programban 69 középiskola vett részt az ország minden tájáról. Csaknem há- romszáz pedagógus irányítása mellett ezer diák 3200 történelmi interjút készített el az elmúlt több mint hetven év szemtanúival, hozzájárulva ezzel az 1945 utáni időszak történelemoktatásának megújításához. Mint minden hasonló kezdeménye- zésben, itt is történt technikai felkészítés, valamint tapasztalatcserét is rendeztek a résztvevők arról, milyen a jó történelmi interjú. Ez a kezdeményezés két jelentős ponton tér el a hagyományos DST-módszertantól. Egyfelől öt percnél jóval hosz- szabb (esetenként csaknem háromnegyed órás) interjúk készültek, másfelől nem maguk az interjúalanyok öntötték végső formába az anyagokat. E tekintetben az Emlékpontok videói a 90-es évek első felének DST-hagyományait idézik fel. Ezzel együtt is látható azonban, hogy az online emlékezetmegőrzés – a digitális történet- mesélés módszertanára alapozva – képes közreműködni a hagyományos iskolai