Page 65 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

Bényei Judit – ruttkAy zsófiA: A múzeum megújítása a digitális technológiák korában 63 szőni a testre szabható, párbeszédes tárlatvezetést. De a digitális technológiák olyasmit is lehetővé tesznek, amire egyetlen tárlatvezető sem képes: a megérint- hetetlen tárgyakat használat közben vagy keletkezésük folyamatában lehet bemu­ tatni, sőt a látogató által működtetni, köréje atmoszférát teremteni, mellévarázsolni rokon, a kiállításban nem is szereplő tárgyakat. Ezek az élményszerű és felfedezé­ ses ismeretszerzés új formái. Az ismeretek továbbadására és a múzeumlátogatás apropóján társas kapcsolatok kialakítására olyan lehetőségek nyílnak, mint „haza­ vinni” és szélesebb körben megosztani a kedvenc műveket, véleményt nyilvánítani vagy bekapcsolódni látogatók közti párbeszédbe, sőt koordinált akcióba. Tehát leszögezhetjük, hogy a kiállítás üzenetének és a múzeum fent körvonala­ zott céljainak szolgálatába állított digitális technológiai alkalmazások nem vetkőz­ tetik ki a múzeumot önmagából, hanem éppen erősítik. Ez azt feltételezi, hogy a múzeumi szakemberek és a technológiai alkalmazások megtervezői közösen dönt­ senek arról, hogy hol milyen eszközöket vetnek be, milyen célok érdekében. To­ vábbá az „eszközök” ma már szinte észrevétlenül simulhatnak bele a kiállításba, kaphatnak természetes helyet szellemes bútorokba rejtve, nem jelennek meg csú­ nya, idegen testként a kiállított tárgyak között. Vagy nem is kell eszköz, hiszen mindenki saját mobiljával érkezik, és a rajta levő appokkal bírhatja szóra a tár- gyakat Ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a jó digitális múzeumi alkalmazások nem a technológiai újdonságuk okán hatásosak. Attól, hogy érintő­ képernyő, QR-kód, kinect vagy a legújabb interakciós technológia szerepel a kiál­ lítótérben, még nem lesz korszerű és sikeres a kiállítás. Akkor lesz az, ha a hasz­ nált médium közvetíti, felerősíti a kiállítás, a tárgyak üzenetét, és segít a látogatók bevonásában. A vidámparkhatás akkor állhat elő, ha rossz a koncepció: céltalanul, a technológia magamutogatásaként szerepelnek domináló, hangos interaktív ins­ tallációk. Sajnos ilyenekkel is gyakran találkozni múzeumokban – de ez nem a technológia „bűne”, hanem a múzeumi kurátor és a kiállítástervező hibája. Erre példa az új varsói POLIN múzeumban a lengyel zsidóság történetét bemu­ tató állandó kiállítás. A puritánságában is kifejező és gondolatébresztő modern 37 épületben zegzugos kis tereket alakítottak ki, melyekben összesen több mint 70 interaktív installáció várja a látogatót. Egy-egy térbe belépve ezek dominálnak: az installációk folyamatosan hangzó párhuzamos szövegei zavaróak, a hangulat fel­ keltésének ismétlődő eszköze a teljes falra vetített animált metszet, amelyen a mozgó és a fgyelmet megragadó elemek anekdotikusak, nem közvetítenek ismere­ tet vagy történetet. Sok játékot lehet kipróbálni, melyek többségükben a falakon olvasható jelentős mennyiségű szöveges információ elsajátítását tesztelik, nem mo­ torjai az ismeretszerzésnek, és nem is varázsolják el a látogatót. A korabeli idéze­ 37 http://www.polin.pl/en/wystawy-wystawa-glowna-galerie/first-encounters