Page 100 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

98 Médiaesemény-esettanulmányok mint kulturális gyilkost említi. (…) [A] többség is a sztárkultúrától ódzkodó, a hírességekkel szem- ben szkeptikus elitdiskurzus hangoztatója.” 10 Ha meg akarjuk érteni a sztárfogalom s majd a celebkultúra lényegét, első lépés- ben meg kell különböztetnünk a sztárt a hőstől. A hősfgura lényege egyfelől a közösség sorsát alapjaiban meghatározó, példaadó, de más számára mégsem követ- hető egyéni teljesítmény, másfelől pedig az, hogy a hőssé válás csakis a kollektív emlékezet által, a vallás és az irodalom közvetítésével következhet be Ezzel szem- ben a sztár a 20. század első harmadának a „terméke”. Annak a társadalomnak a szülötte, amelyben a sikeressé válás feltétele már nem a szorgalom, a szerénység, az iparkodás, a megfelelés, nem a tekintély hagyományos formáinak, a Papnak, az Apának és a Tanárnak való megfelelés, hanem az önérvényesítés, a versenyzés ké- pessége A siker ebben az új, huszadik századi világban a nyilvánosság által válik láthatóvá, köztudottá és elfogadottá Az új norma a siker, annak elérése azonban a többség számára illúzió A sztárkultúra kialakulását tehát a sikerkényszer mint uralkodó norma és a sikeresség elérésének illúziója közötti feszültség magya- rázza A sztár a médiaszöveg-fogyasztó közönség tekintély- és sikerpótléka, akivel azonosulva áttételesen maga is részesévé válik a sikeres én-érvényesítésnek A sztárokat a közönség nem ismeri Amit ismer, az a sztárok a közönség számára megformált, felmutatott és korlátlanul sokszorosított képe, az ikon A sztárkultúra korában a közönség nem a sztárt imádja, hanem az ikont A klasszikus sztárkul- túrát, sztárrendszert a mozi teremti meg A mozisztár a kor terméke és tükre, a nagyközönség vágysűrítménye, aki az őt éltető közösség élményvilágát képvi- seli, s akinek a személyiségében a néma többség vágyai összpontosulnak Saját korában a flmsztár milliók számára képes közvetíteni bizonyos életérzést, ma- gatartásmodellt, viselkedésstílust, sőt követendő morált. Miért képes erre vajon? Azért, mert a sztárban bizonyos – az emberléttel egyidős – számtalanszor ábrázolt és minden kultúrában ismert megszilárdult személyiségképletekre, az úgyneve- zett őstípusokra vagy archetípusokra ismerünk rá. A klasszikus sztárfogalom az 1960-as évektől, a televíziózás tömegessé válá- sától kezdve markánsan átalakult A sztárság egyre inkább az ismertségre, a híres- ségre – vagyis a médiabeli láthatóságra – utalt, elszakadt az archetípusosságtól, attól, hogy egyfajta vágysűrítmény megtestesülése legyen, ahogyan attól is, hogy bármiféle sokra értékelt képességre vagy tehetségre utaljon „A sztárok értelmezéséhez és osztályozásához a kutatók többféle kategória-rendszert dolgoztak ki, amelyek – némi átfedéssel – igyekeznek meghatározni a hírességek különféle típusait. (…) Francesco Alberoni két csoportot különít el: a politikai, gazdasági vagy vallási hatalommal és 10 munk Veronika: Sztárság, elméletben Médiakutató, 2009 tavasz 7–16