Page 101 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

3. A Rezešová-eset (avagy a sztárbotránytól az intézményi botrányig) 99 anyagi befolyással rendelkező személyeket és a hírességek csoportját. Utóbbi, annak ellenére, hogy nem rendelkezik intézményes hatalommal, cselekedeteivel mégis képes óriási érdeklődést kiváltani, Alberoni tehát nem véletlenül nevezi őket »hatalom nélküli elit«-nek. (…) Egy másik taxonómia James Monaco munkásságában tűnik fel, aki már három kategóriát külön- böztet meg: az első a hős, aki valamilyen nem hétköznapi, kiemelkedő tett végrehajtásával vívja ki az elismerést; ide sorolhatók például az űrhajósok. A második csoport a sztár, aki egy nyil- vános személyiség kiépítésén keresztül éri el az ismertséget; Monaco a flmsztárokat és poli- tikusokat rendeli ebbe a csoportba A harmadik kategória pedig a kvazár, aki akaratán kívül vonja magára az érdeklődést, mint például Diana hercegnő korábbi komornyikja, Paul Burrell. Chris Rojek elméletében is három csoport szerepel: az öröklött (ascribed), az önmegvalósító (achieved) és a tulajdonított (attributed) híresség. A legelső tagjai születésük jogán rendelkeznek a hírnévvel, híres családok tagjaiként (a brit királyi család tagjai vagy a Kennedy család) Az önmegvalósító hírességek saját teljesítményük elismeréseként érik el sikereiket, képességeik és kitartásuk segítségével, ők a színészek, sportolók, énekesek. A harmadik csoport tagjai már nem rendelkeznek különleges képességekkel, azonban annyira sokszor szerepelnek a médiában, hogy emiatt válnak ismertté Ennél az utolsó csoportnál Rojek létrehozott két alkategóriát is, a celetoidot és a celeaktort A celetoid nagyon hasonló Monaco kvazárjához, mivel rövid ideig láthatjuk a médiában, de megjelenése annál koncentráltabb (lottónyertesek) vagy valamilyen botrányhoz köthető (Monica Lewinsky). (…) [A] celeak torok sztárként viselkedő kitalált fgurák, gyakran szatirikus, karikaturisztikus jellem zőkkel bírnak és jelentős kulturális hatást gyako- rolnak (Ali G., a Disney-rajzflmfgurák, Batman vagy Indiana Jones). Céljuk az, hogy felhívják a fgyelmet a sztárok álszentségére és a közéletben uralkodó morális hanyatlásra. Rojek véleménye szerint ebben az értelemben a 18–19. századi karikatúrák hagyományának leszármazottai.” 11 „A sztártudománnyal foglalkozó szerzők körében a terminológiai konszenzus abban áll, hogy sztár és híres ember helyett celebrityként hivatkoznak azokra a hírességekre, akik nem valami- lyen jól körülhatárolható, nagyszerű képességük (például színészi, zenei, tudományos vagy sportteljesítményük) alapján kerültek a nyilvános térbe, majd a közönség érdeklődésének közép- pontjába, hanem különös, egyedülálló személyiségjegyeik vagy esetleg azon képességük miatt, hogy felismerték: a nyilvános térben az érvényesülhet, akinek különös, egyedülálló személyi- ségjegyei vannak.” 12 Ezzel kapcsolatban emlékezzünk arra, amit Boorstin írt a celebritások és az álese- mények kapcsolatáról (lásd 2 fejezet 48 lj ) A celebkultúra a médiakutatók, a tár- sadalomtudósok jó része szerint rendkívül fontos, mert valami olyasmit pótol vagy 13 helyettesít, amire a tradicionális társadalmakban a pletyka szolgált „A pletyka a tradicionális változata annak, amit most a tabloid újságok, a »pletykalapok« szol- gálnak” – mondja Siklaki István szociálpszichológus. 11 Bak Ivett: A hírességek szerepe a mindennapi életben Kritika, 2012 július–augusztus 12 munk i m (10 lj ) 13 A pletyka társadalmi szerepével kapcsolatban lásd például szvetelszky Zsuzsanna A pletyka című könyvét, illetve a Pletyka pszichológiája című doktori értekezését. (http://pszichologia.pte.hu/sites/pszichologia.pte.hu/files/ files/files/dok/disszert/d-2011-szvetelszky_zsuzsanna pdf)