Page 102 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

100 Médiaesemény-esettanulmányok „A 70–90 fős őshordában is szükség volt pletykálkodásra, mert ha egy érték bizonytalanná vált, akkor az, hogy az egyik tagot kipletykálták, olyan kohéziót nyújtott, ami feloldotta a konfik- tust. Ez az összes kisközösségben így működött. (…) [M]ivel minden közösségnek szüksége van normaerősítő pletykálkodásra – ma nem egymást beszélik ki az emberek, hanem megírja a megfelelő magazin. Tehát a társadalmi funkciója ugyanaz, mint a pletykának, csak tömegkom- munikációs szinten van jelen. (…) Ha nem intim és nem szoros kapcsolatban lévő emberek egy- mással valamilyen alkalomból kapcsolatba lépnek, akkor az egymás iránti tapintat azt diktálja, hogy lehetőleg olyan témákról beszéljenek, amikben nem hangzik el olyasmi, ami a másiknak kellemetlen lehet Éppen ezért vannak ilyen biztonságos témák Ez a tapintat bizonyos kultúrák- ban nagyon magas, például az angolszász kultúrkörben, lásd az időjárásról való beszélgetéseket. A celebtéma is ilyen biztonságos.” 14 Szociálpszichológiai szempontból az ellenszenves celeb éppen annyira alkalmas arra, hogy a média fgyelmét megragadja, mint a vonzó karakter. A bűnbak, akire könnyedén rávetíthető mindaz, amitől meg akarjuk magunkat különböztetni. Abban a pillanatban, amikor a hazai médiában a tragikus baleset kapcsán megjelent a csi- nos, fatal nő képe, akiről a közönség megtudta, hogy két gyermek anyja, de kétszer elvált, alighanem alkohol s tán drogproblémái vannak, és a kassai társasági élet ismert alakja, rávetíthetővé vált számos ember identitásproblémája. A taszító cele- bekről, így az ügy főszereplőjéről szóló kibeszélés vagy pletykálkodás erősíti a csoportkohéziót, a normák ellenőrzését és visszaigazolását. A celebek egy része rendelkezik a médiában jól értékesíthető személyiségjegyek- kel és bizonyos fokú gátlástalansággal, és szinte bizonyosan feltűnnek valamelyik valóságshow-ban Esetenként a médiaipari szakemberek elképzeléseit valósítják meg (például a Győzike-show-ban vagy a „Celeb vagyok, ments ki innen” típusú műsorokban), máskor „elszabadult viharágyúként”, bizonyos fokig kiszámítha- tatlanul provokálják a közönséget, és táplálják a közönség kielégíthetetlen pletyka- éhségét (mint például Kelemen Anna, Győzike vagy Baukó Éva). Mivel a celebek „celebsége” teljes mértékben a médiától (vagyis nem valamiféle teljesítménytől) függ, nyilvánosságbeli létezésükben teljesen kiszolgáltatottak A celeb bizonyos érte- lemben a karneváli kultúra bohócfgurájának kései reinkarnációja, aki kimond- hatja azt, amit a hétköznapok normái szerint nem kimondható, és megteheti azt, ami nem megtehető. Federico Fellini így beszél a bohócról: „»Amikor azt mondom: ‘bohóc’, tulajdonképpen az augusztra gondolok. A két fgura tehát: a fe- hér clown és az auguszt. Az első maga az elegancia, a kecsesség, a harmónia, az intelligencia, a józanság ( ) Az auguszt a kisgyerek, aki bekakil, aki fellázad a tökéletesség ellen, berúg és hempereg a földön, egyszóval állandóan lázadásra csábít. A fehér clown és az auguszt a tanítónő és a kisgyerek, az anya és csibész fa, sőt, azt mondhatnánk, hogy az angyal a lángpallossal és 14 németH Tibor Máté – tótH Péter István: A celebek szerepe Médiakutató, 2009 nyár 85–92