Page 295 - James Potter – Médiaműveltség

11. fejezet: Reklám 271 A cégek szubliminális reklámokkal manipulálnak bennünket Létezik egyáltalán olyan, hogy szubliminális reklám – azaz vannak-e olyan tudat- küszöb alatt ható üzenetek, amelyek jelentős hatással vannak ránk? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, először a szubliminális fogalmával kell tisztában len- nünk. A(z Egyesült Államokban – a ford.) népszerű verzió szerint a szubliminális meggyőzés azt jelenti, hogy az üzenet készítője megpróbálja becsapni a közönsé- get azáltal, hogy valami olyat tesz hozzá az üzenethez, ami tudatosan nem észlel- hető, de a címzett tudatalattija érzékeli ezt az „extra üzenetet”. Az 1950-es évek- ben például James Vicary „Egyél popcornt” és „Igyál kólát” üzeneteket illesztett be egy moziflmbe, és állította, hogy a közönség sokkal több popcornt és kólát vá- sárolt, holott senki sem számolt be arról, hogy látta ezeket a reklámokat, mivel ezek vetítése túl gyorsan történt. Később kiderült, hogy Vicary eredménye hoax (beugratás) volt, de ez a történet bejutott az amerikai folklórba (a városi legendák körébe), és sokan hiszik, hogy a lelkiismeretlen reklámozók folyamatosan szubliminális üzenetekkel terhelnek bennünket Maga az elgondolás, hogy a szubliminális reklámok hatással vannak ránk, szin- tén egy hoax. A szubliminális szó azt jelenti: az észlelési küszöb alatti. Például az emberi szem nem ismer fel egy képet, ha azt kevesebb, mint kb. 1/16-od másod- percig látja – ez a képfelismerési képességünk határa alatt van. Emiatt észleljük folyamatos mozgásként a flmeket, holott a valóságban pillanatképek sorozatát ve- títik a vászonra. Ha másodpercenként 12 pillanatkép pereg le előttünk, vibrálást érzékelünk a képek közt, de még mindig mozgásnak látjuk az egészet. Amint a vetítési sebesség eléri a másodpercenkénti 16 képszámot, a vibrálás eltűnik, azaz a vibrálás túl gyorsan történik ahhoz, hogy észleljük. Ilyenkor a vibrálás a képkoc- kák között ugyanúgy megvan, de már nem vagyunk képesek észlelni. A hollywoo- di flmeket 24 vagy több kocka per másodperc sebességgel vetítik. Ennél a sebes- ségnél egyetlen ember sem képes felismerni egyedi képkockákat, azaz ha egy hirdető minden másodpercben egy képkockán hirdetést jelenítene meg, egyik sem lenne elég hosszú idejű ahhoz, hogy képesek legyünk észlelni. Ha az érzékszerve- ink nem képesek észlelni egy képet, akkor annak nem lehet hatása ránk. Egy audiopéldával tovább magyarázom ezt. Megtaníthatjuk egy kutyának, hogy jöjjön oda hozzánk, ha megfújunk egy kutyasípot, amely olyan magas hangot ad ki, ame- lyet mi már nem, de a kutya még hall. Hangmagassága kívül esik az emberi hallás tartományán, azaz a hang nem lépi át az érzékelési küszöbünket. Meg tudunk taní- tani egy embert arra, hogy odajöjjön hozzánk, ha megfújunk egy kutyasípot? Nem, mivel az emberek nem hallják a síp hangját, így nem tudják, mikor fújjuk meg, és nem képesek reagálni olyan ingerre, amelyet nem észlelnek. Ily módon a szubliminális ingerek – mivel ezek kívül esnek észlelési tartományunkon – nem lehetnek hatással az emberre Amikor valaki a reklám „szubliminális” hatása kifejezést használja, valójában a „reklámok tudatalatti hatásait” érti ezen (a megállapítás az amerikai átlagember-