Page 46 - James Potter – Médiaműveltség

22 I. rész: Bevezetés matematikai és 29-ből a 17. helyen a természettudományos ismereteiket illetően (National Center for Education Statistics, 2009). Az Egyesült Államok oktatási rendszerének bírálói az ilyen információkat arra használják fel, hogy igazolják, a kamaszok túl sok időt pazarolnak a médiára, ami miatt szellemileg ellustulnak, veszítenek kreativitásukból, és emiatt tespedt szórakoztatóipari fogyasztókká vál- nak. Ha ez megtörténik, a gyermekek nem fogják értékelni a teljesítményt, és nem fognak az iskolában sem jól teljesíteni. Ez a hiedelem azonban téves, mivel egyrészt a médiát hibáztatja, nem a gyer- meket vagy a szülőket a gyenge iskolai eredményekért, másrészt pedig csak a ne- gatív hatásokra koncentrál, és nem ismeri el a média potenciális pozitív hatását. Mindamellett, ha gondosan megvizsgáljuk ezt a kutatási eredményt, láthatjuk, hogy a jellemzően tálalt megállapítás hamis, illetve azt is, hogy számos hatás ér- vényesül egyszerre. Tipikus megállapítás például, hogy a televíziózás negatívan hat a tanulmányi eredményekre – és számos kutatás jutott már erre a következte- tésre. Ott válik hamissá a fenti következtetés, hogy erre az összefüggésre jobb ma- gyarázatot adhatunk egy másik úton, méghozzá az IQ segítségével. Az iskolai eredmények túlnyomó részben az IQ-tól függenek. Az is igaz, hogy az alacso- nyabb IQ-val rendelkező gyermekek többet néznek televíziót. Tehát az IQ az, ami miatt gyengébb az iskolai teljesítmény, és nagyobb mértékű a televíziózás. Azok a kutatások, amelyek során fgyelembe vették a gyermekek IQ-ját, nem igazoltak semmilyen általános negatív kapcsolatot, épp ellenkezőleg, a képlet sokkal érdeke- sebbnek bizonyult (lásd W. J. Potter, 1987a). A negatív összefüggés nem mutatko- zik egészen addig, amíg a televíziózás meg nem haladja a kb. heti 30 órás határér- téket. E 30 órás határ felett igaz, hogy minél több televíziót néznek a gyerekek, annál gyengébb lesz az iskolai teljesítményük, és ez a hatás egyre erősebb, minél több órát töltenek a képernyő előtt a heti 30 óra felett. Ez azt jelenti, hogy a televí- ziózás akkor kezd az iskolai eredmények rovására menni, amikor a tanulásból vagy a pihenésből vesz el időt. De heti 30 óránál kevesebb televíziózásig semmi- lyen negatív hatás nem mutatható ki, sőt a televízió előtt töltött kevés időnek pozi- tív hatása van: az a gyermek, aki egyáltalán nem vagy csak néhány órát néz he- tente televíziót, várhatóan kevésbé fog jól teljesíteni az iskolában, mint az, aki közepesen sok (kb. 12-15 órányi) időt tölt a televízió előtt. A képlet tehát a követ- kező: azok a gyermekek, akiktől megvonják a televízió mint forrás által szolgálta- tott információkat, nem teljesítenek olyan jól, mint azok, akik közepesen sok időt töltenek a televízió előtt. Amikor azonban a televíziózás a tanuláshoz és a pihenés- hez szükséges időből is elvesz, az iskolai teljesítmény csökkenni kezd. A televízió- nak – ahogy az internetnek és a média egyéb formáinak – vannak potenciálisan pozitív és negatív hatásai A televízió képes háttérbe szorítani az alkotó magatar- tásokat, mint például a tanulás, de bővítheti is ismereteinket, értékes közösségi tu- dást taníthat, és stimulálhatja képzelőerőnket. A gyermekek eltiltása a televíziótól megelőzheti a potenciális negatív hatásokat, de ugyanez megakadályozza a pozitív hatásokat is