Page 48 - James Potter – Médiaműveltség

24 I. rész: Bevezetés den hatodik ember gondolta úgy, hogy a bűnözés komoly probléma a saját közös- ségén belül, míg hat emberből öt úgy vélekedett, hogy a bűnözés a társadalomban komoly probléma (Whitman és Loftus, 1996). Az emberek azért gondolkodnak így, mert a legtöbbjük nem szerzett még személyes tapasztalatot a bűnözésről saját életében, ezért úgy véli, hogy ott, ahol ő él, a bűnözés nem probléma, arról viszont meg van győződve, hogy társadalmi szinten a probléma súlyos. Honnan veheti a köznapi ember mindezt? Abból, hogy a média híradásai kiemelten foglalkoznak a devianciával, abból, hogy a hírközlés előnyben részesíti a szenzációt a mindennapi történésekkel szemben. Így tehát, amikor egy bűnesetről szól a beszámoló, az jel- lemzően erőszakos cselekmény, követve azt a hírszerkesztési elvet, hogy „ha vér- zik, akkor nézik”. Ha az esti híradót nézzük, amelyben a bűnözés és az erőszak vezető helyen van, azt a következtetést fogjuk levonni, hogy a bűnözési ráta magas kell hogy legyen, és túlnyomó részben erőszakos támadásokból kell állnia. De a valóságban a bűncselekmények kevesebb mint 20%-a erőszakos, és több mint 80%-a olyan tulajdon elleni cselekmény, ahol a sértett nincs is jelen (U. S. Bureau of the Census, 2013). Továbbá az erőszakos bűnözés aránya az USA-ban az 1980- as évek közepe óta csökken, bár nagyon kevés ember van ennek ténylegesen tuda- tában. Ezzel szemben a legtöbb ember azt hiszi, hogy az erőszakos bűnözés aránya növekszik, mivel a médiában folyamatosan bűnügyi történeteket és véres képeket látnak Az emberek többségének a véleménye a szenzációként beállított eseménye- ken alapul, pedig az ilyenfajta információ semmilyen használható alapot nem ad ahhoz, hogy pontos képet alkossunk a bűnözésről. Az oktatást illetően az emberek 64%-a az ország iskoláinak 2-es és 3-as osztályzatot ad, de ugyanakkor a saját is- kolájának 4-est és 5-öst. A vallásról az emberek 65%-a azt gondolja, hogy az fo- lyamatosan veszít a jelentőségéből a mindennapi életben, de 62% úgy nyilatkozik, hogy a saját életében egyre nő a vallás jelentősége. A felelősséget illetően az em- berek közel 90%-a hiszi, hogy a társadalom egyik fő problémája, hogy az emberek nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek, de 75% gondolja úgy, hogy eleget tesz a családdal, gyerekekkel és munkáltatóval szembeni kötelezettségeinek. A lakosság közel fele gondolja úgy, hogy a családok többsége számára az „amerikai álom” el- érése lehetetlen, míg 63% gondolja, hogy már elérte, vagy már nagyon közel van az eléréséhez. Az emberek 40-50%-a gondolja, hogy az ország rossz irányba ha- lad, de az amerikaiak 88%-a van azon a véleményen, hogy az ő saját és családja élete a jó irányba halad (Whitman, 1996). A dedukció (következtetés) általános elvek felhasználását jelenti egyedi jelensé- gek magyarázatára, tipikusan szillogisztikus (következtető) érveléssel. Íme egy jól ismert szillogizmus: (1) Minden ember halandó (általános igazság). (2) Szókratész ember (egyedi megfgyelés). (3) Szókratész tehát halandó (logikus érveléssel levont következtetés). Amikor az általános igazságnak vélt tételeink tévesek, egyedi megfgyelésein- ket illetően téves következtetéseket fogunk levonni. Ilyen általános érvényű elv, amelyet a legtöbb ember igaznak tart, hogy a média, különösen a televízió erős