Page 50 - James Potter – Médiaműveltség

26 I. rész: Bevezetés De mi a perspektíva? Hadd illusztráljam ezt egy analógiával: tegyük fel, hogy szeretnénk többet megtudni a Földről. Építhetnénk egy 30 méter magas tornyot, felmászhatnánk a tetejére, és onnan fgyelhetnénk meg a Földet. Ez egész jó pers- pektíva lenne, ellátnánk a fák felett, talán jó néhány kilométernyi távolságra is. Ha a tornyunk az erdőben áll, kikövetkeztethetjük, hogy a Földet erdő borítja, de ha a torony egy külvárosi részen áll, arra jutunk, hogy a Földet házak, utak és bevásár- lóközpontok borítják. Ha viszont a tornyunk a New Orleans-i Superdome stadion- ban áll, valami egész másra következtethetünk. Minden egyes perspektíva egy- mástól nagyon eltérő képet mutatna a Földről. Hosszasan vitatkozhatnánk azon, melyik nézőpont áll a legközelebb a Föld valóságához, de az ilyen érvelés eléggé haszontalan lenne. Ebből a felhozatalból bizony egyik perspektíva sem jobb, mint a másik. Ahhoz, hogy a Földről pontos képet alkossunk, sok-sok ilyen tornyot kell építenünk, hogy számos különböző perspektívánk legyen, miáltal bővülhet a Föld- ről szerzett tudásunk. És nem kell minden toronynak 30 méter magasnak lennie. Némelyik legyen inkább jóval alacsonyabb, hogy azt is láthassuk, ami egy kert fűszálai között zajlik. Más tornyok pedig érjenek fel kilométerek százaira a fel- színtől, hogy megállapíthassuk, hogy a Föld gömbölyű, és hogy hatalmas méretű időjárási jelenségek kavarognak a bolygó körül. Hogy még jobban megvilágítsuk a médiaműveltség fogalmát, érdemes leírni két legfontosabb jellemzőjét. Először is, a médiaműveltség többdimenziós fogalom, melynek sok érdekes oldala van. Ezért sok különböző perspektívából kell szem- ügyre vennünk, hogy teljes mértékben értékelni tudjuk az általa kínált lehetősége- ket. Másodszor pedig a médiaműveltség kontinuum (folyamatosság), nem pedig kategória A médiaműveltség többdimenziós. Amikor az információról gondolkozunk, jel- lemzően a tények egy csoportja jut eszünkbe, mint amit például egy tankönyvből, újságból vagy magazinbeli cikkből szerezhetünk. De ez csak egy bizonyos típusú – a kognitív – információra igaz. A médiaműveltség megkívánja, hogy ne csak a kognitív dimenzióban gyűjtsünk információt és építsünk tudást, hanem az érzel- mi, esztétikai és erkölcsi dimenziókban is. E négy dimenzió mindegyike a meg- értés más-más területére fókuszál. A kognitív terület tényszerű információra – dátumokra, nevekre, defníciókra és hasonló dolgokra – vonatkozik. A kognitív információra úgy érdemes gondolnunk, mint ami az agyunkban lakozik. Az érzelmi terület az érzésekről – például a szerelemről, gyűlöletről, haragról, boldogságról, frusztrációról – tartalmaz információkat. Az érzelmi információra úgy érdemes gondolnunk, mint ami a szívünkben lakozik: boldog idők érzései, a félelem pillanatai vagy a szégyenkezés helyzetei. Vannak, akik nem igazán képe- sek érzelmi tapasztalásra médiaterhelés közben, míg mások nagyon is érzékenyek bizonyos célzásokra, amelyek szabályos érzelmi hullámzást váltanak ki belőlük. Mindannyian képesek vagyunk például arra, hogy érzékeljük a dühöt, a vágyat, az utálatot és más markáns érzéseket. Hogy ezeket kiváltsák, a producerek könnyen felismerhető szimbólumokkal operálnak, mert az ilyenek érzékeléséhez és megér-