Page 152 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

150 Médiaszocializáció Gyakran és mélyen kutatott téma az agresszió mint szociális helyzetekben lehet- séges negatív megoldási minta. A szakirodalom nem a reklámokat, hanem általában a médiát vádolja agresszív minták közvetítésével. Komoly irodalma van az agresszív interaktív játékok deszenzitizáló hatásának is. A kutatások arra engednek követ- 83 keztetni, hogy az erőszak megértése az empátia hiánya miatt kisgyermekkorban sok kal nehezebb A nagyobb gyerekeknél az jelent gondot, hogy az agresszív aktus a médiában gyakran humoros környezetben történik A humor bagatellizálja, elmossa az ag- 84 resszió következményeit, feloldja az empátiás képességek megjelenése után már ki- alakuló feszültséget. A nevetséges helyzetben nem kell belegondolni az agressziót elszenvedő fél érzéseibe, és még ha képes lenne rá a gyermek, akkor is távolítja tőle az empatikus beleélés lehetőségét. Az agresszió humoros bemutatása alkalmas arra, hogy megfossza jelentőségétől és leegyszerűsítse az agresszív magatartás következ- ményeit: ha nevetni tudunk rajta, akkor nem is olyan nagy baj. A kutatók felhívják a fgyelmet arra, hogy a szülőknek személyes példákon ke- resztül, szabályok, kötelmek felállításával és az iGeneráció többcsatornás tevékeny- ségének felügyeletével, magyarán fokozott odafgyeléssel kell posztmodern állam- polgárrá szocializálni a gyermekeket. A gyermekek az utánzásos tanulás para digmája miatt elsősorban azt fogják megtanulni, hogy a szüleik hogyan viselkednek a kü- lönböző élethelyzetekben, így vásárláskor, hitelfelvételkor, reklamálásnál. A „Born to Shop” matricák csak akkor lesznek menők, ha a szülők is ezt a mintát tartják menőnek, és modellként szolgálnak a kicsi fogyasztóknak. 85 Az új média posztmodern hatásai közül a legfontosabb, hogy átalakítja és befo- lyásolja gyermekek (és felnőttek) éntudatát és önazonosságát. A popkultúra által szolgáltatott minták megragadják a fatalokat, és az online közösségi terek alkalma- sak arra, hogy meg is jelenítsék a készen kapott önazonosító mintákat – pl. selfe-ket készítenek magukról a kedvenc sztároktól látott pózokban. Elsősorban a tinédzserek hajlamosak rajongani idolokért, utánozni öltözködésüket, beszédstílusukat, viselke- désüket. Míg a korábbi generációk életében a gyerekkor szociális hatásainak több- sége pozitív volt és a szülőktől, nevelőktől eredt, a mai fatal generáció életében elsődleges az új média által tálalt információ: a UGC (user generated content). A flmekből áradó agresszió vagy a reklámok sztereotipizáltsága eltörpül a szo- ciális média által keltett problémák mellett. A posztmodern új média nem tükröt tart a gyerek elé és nem refektál rá közvetlenül – mint tették korábban a reklámok, amelyek a gyermek vágyaival foglalkoztak –, hanem önző proftérdekekből mani- 83 Nicholas L. carnagey – Craig A. anderson – Brad J. BushMan: The effect of video game violence on physiological desensitization to real-life violence. Journal of Experimental Social Psychology 43 (2007) 489–496. 84 Barbara J. Wilson: Media and Children's Aggression, Fear and Altruism. The Future of Children 18, 2008. tavasz. 87–118. 85 James U. Mcneal – Yeh chyon-hWa: ‘Born to shop’. American Demographics (June 1993) 34.