Page 154 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

152 Médiaszocializáció Részben igaz, de a gyermek kognitív vagy szociális fejlődését nem befolyásolja. Minél idősebb a gyermek, annál nagyobb hatása van a döntésekre. A gyerekek azonban gyakran túlbecsülik azt a képességüket, hogy hatnak a szülők döntései­ re. A gyerekeknek kevesebb befolyásuk van a döntésekre, ha olyasmiről van szó, amiben a szülők is involváltak, illetve ha konzervatívabb, tradicionálisabb csa­ ládban élnek. A dolgozó szülők és a gyermeket egyedül nevelők engedékenyebbek, mivel nagy időnyomás alatt vannak. 3. A legtöbb reklám egészségtelen élelmiszerek, édességek, snackek, cukros üdítő- italok és junk food vásárlására biztat. Sokan a reklámokat okolják a gyermekko- ri elhízásért. Igaz, de valószínűbb, hogy a képernyő előtt ülve töltött rengeteg idő (amit a szü­ lő szabályozhat) inkább felelős a testsúly növekedésért, mint a reklámok által keltett indíttatás. A reklámok viszont soha nem mutatják be a junk food és az édesség tipikus átlagfogyasztóját, azt a benyomást keltik, hogy karcsú és egész­ séges minden egészségtelen ételt fogyasztó ember. Az új média pozitív hatása az, hogy a gyártók mind gyakrabban önkorlátozásra kényszerülnek, és a negatív minták is bemutathatók: „Ilyen leszel, ha folyton ezt eszed.” 4. A reklám összeugrasztja a különböző családtagokat. Ez nem a reklám hatása. A gyermekkel közvetlen kapcsolatban levő személyek, tehát általában a szülők a fzikai és egészségügyi szükségletek optimális kielégí­ tésére koncentrálnak. A szülők hajlamosabbak télikabátot, cipőt, könyveket vá­ sárolni a gyermekeknek. A gyermekektől kicsit távolabb élő hozzátartozók – ál­ talában a nagyszülők – kevésbé törődnek ezekkel a szükségletekkel (mert azt gondolják, hogy ez a szülők feladata), és egyes tanulmányok szerint nemcsak túlköltik a szülőket, amikor ajándékozásra kerül a sor, de gyakran ők azok, akik teljesítik a gyerekek extrém vágyait is. 5. A reklámok szexuális és faji sztereotípiákat sugalmaznak és mutatnak be, ezáltal erősítik az előítéleteket. „Anya főz, mos és takarít, apa szerel, meccset néz a té- vében, vagy füvet nyír.” Igaz. Kérdés, hogy a reklámok refektálnak­e a tapasztalati valóságra, vagy szte­ reotipizált ábrázolásmóddal maguk teremtenek ilyen valóságot. A műsorfolyam­ tól elválaszthatatlan szórakoztató és humoros reklámok hatása mindamellett gyakran sztereotípiákon keresztül érvényesül – az időkorlát miatt. Az árnyalt, szokatlan karakterek és helyzetek kevésbé érthetőek: pl. autószerelő­nő, óvóbácsi, sebészorvosnő, mosószert választó férf. 6. A reklámokban sugalmazott posztmodern értékrend ellentmond a hagyományok- nak és a magyar kultúrának, elmossa a nemzeti különbségeket, ezért káros. Igaz. Sokan azt gondolják, hogy a posztmodern nem választás kérdése, hanem tőlünk gyakorlatilag függetlenül megtörténik velünk. Ha így van, akkor érdemes előnyeire és lehetőségeire koncentrálni. A kreativitás és a multikulturális érték­ rend, a tolerancia, valamint a környezetvédelem egyáltalán nem szükségszerűen kizáróak a nemzeti értékek védelme tekintetében.