Page 16 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

14 Médiaszocializáció lommegértéshez szükséges kognitív készségekre szorítkozik. Így a korszakot elemző szer zők hasonlata szerint ebben az értelemben pl. a televízió csak az input, és a te- 5 levíziós kultúra a gyerek kognitív feldolgozási folyamatainak eredménye. Az első és máig ismétlődően feltett kérdések kiindulópontja: mit tesz, mit változ­ tat a média a szocializáció egyes területein? Hogyan befolyásolja a média a szocia­ li zációt? Azaz: milyen hatással van az érzelmekre (pl. az agresszióra), a személyiség egyes faktoraira (pl. a szorongásra), a társas viselkedésre (pl. a sztereotípiákra), a szabadidőre, a családi életre (és még hosszan sorolhatnánk)? De vannak másik irányból érkező kérdések is: hogyan sajátítja el az egyén felnövekedése során a mé- dia használatát? Hogyan és mi módon találkozik és él az infokommunikációs esz- közök adta lehetőségekkel? Hogyan és milyen szinten jut valaki számítógépes és egyéb ITC ismeretekhez, vagy hogyan sajátítja el az internet használatát, mit tud a biztonságos internet- és mobilhasználatról, hogyan fejlődik és miként fejleszthető a médiaértés? Azaz: hogyan szocializálódik a médiához? Hogyan terjed ki a szoci- alizáció kultúrát elsajátító folyamata a médiára is? Ezekben a „médiacentrikus” 6 megközelítésekben a média a környezet egy új, a korábbiakat kiegészítő elemeként jelenik meg (és a kérdések gyakorta az oktatás terepét is érintik). A két megközelítés nem egyforma múlttal és kutatási előzményekkel rendelkezik, és bár az utóbbi irány is termékeny vizsgálatokat és egyre inkább interdiszciplináris kézfogással születő kutatásokat inspirál, eredményei inkább még csak kibomlóban vannak. Egy jellemzőjük azonban közös. Mindkét kérdésfeltevés joggal vádolható egyoldalúsággal, noha az elmúlt század 70-es éveinek végétől egyre jobban hangot kapott az a nézet, hogy a média nemcsak a szabadidő és a szórakozás egyre domi- nálóbb eszköze, s mint ilyen, a véleményeket, ízlést, magatartásmintákat befolyáso- ló hatótényező, hanem a gyerekek szocializációja mellett a többi ágenset, a szocia- lizáció teljes szövetét átjáró erő (lásd például Bronfenbrenner ökológiai modelljét). 7 Vitathatatlan, hogy az első kérdésfeltevés és megközelítés néz vissza a hosszabb múltra teóriáit és empíriáit tekintve is. Az e kereten belül megfogalmazott kérdések köre – mint ahogy a bevezetőbe utaltunk rá – már évtizedekkel ezelőtt pezsgő, nem- egy szer indulatos társadalmi vitákat, érdeklődést, és hihetetlenül intenzív kutatói aktivitást váltott ki, elsősorban a pszichológiai – kiváltképp a fejlődéspszichológiai – tudományok területén. Írásunk célja egy távlati perspektíva felvételével felvillantani a szocializáció és média kapcsolatával foglalkozó, különböző elméleti keretek között született, fej lő- dés lélektani ihletettségű kutatási irányok múltjából, és szeretnénk láttatni kibonta- 8 5 Letizia caronia – André H. caron: Television Cultures and Mediasocialization across Countries. In: drotner–livingstone i. m. (2. lj.) 371–391. 6 sonia livingstone: Young people and new media. London, Sage, 2002. 7 Urie BronfenBrenner: The Ecology of Human Development. Cambridge, MA, Harvard University Press, 1979. 8 Ezzel természetesen nem azt szeretnénk állítani, hogy az ilyen jellegű és célú vizsgálatok csak a múlt részei, és nincs relevanciájuk a jövőben.