Page 20 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

18 Médiaszocializáció ciójuk során hajlamosak azokat az emberi interakciókkal azonosnak tekinteni, azzal ekvivalensnek megélni. Ennek szemléltetésére kiemeljük elméletük és kísérleti ered- ményeik alapján levont konklúzióik főbb megállapításait. 3.2. A valós és a mediált tapasztalatok egyenlőségének teóriája 14 Az elmélet szerint a médiatapasztalatok egyenlők az ember közvetlen tapasztalatai- val; nincs a médiával kapcsolatos „speciális gondolkodás vagy érzés”, agyunk „nem kapcsol át” a médiaélmény közben. A szerzők ezt elsősorban a médiaeszközökkel (kitüntetetten a számítógéppel) folytatott „interakciók” során vizsgálták, és úgy találták, minden ember automatikusan társas módon reagál a médiára. (Jellemző példaként említik a kezdő számítógép-használók gyakori szociális válaszát az üd- vözlőképernyőre. ) 15 A médiatapasztalatra mint valóságra való reagálásban a kísérleti személyek élet- kora, tapasztalatainak hiánya és a másra irányuló fgyelem szerepet játszott, de a ku- tatók értékelése szerint az emberek interakciói a tv-vel, a számítógéppel és az újabb médiaformákkal megegyeztek abban, hogy alapvetően szociálisak, éppúgy, mint a való életben történő interakciók során. Kísérleti eredményeikben a valós interakciókhoz hasonlóan a mediatizált kom- munikáció során a komputer előtt ülőknél több olyan tényezőt fgyeltek meg, melye- ket a személyközi érintkezés sajátjának tartunk. Ilyen jelenségnek tartják pél dául azt, hogy a komputer előtt ülők a humán interakciókra jellemző hangnemben érintkeznek a médiummal: udvariasan, vagy ha a helyzet úgy hozza, gorombán „beszélnek” a gép- pel. De a proximitás szabályait is érvényesnek találták a mediatizált helyzetekben: ha a kamera közelebb hoz egy arcot, a közelibbnek érzett arcra intenzívebb fgyelmet és érzelmi reakciót regisztráltak. Vizsgálataikban a résztvevők gyakran személyi- ségvonásokat tulajdonítottak a médiumnak, a „Big Five” fakto rait, a dominanciát, a barátságosságot és a Gestalt-hatás érvényességét is bizonyítottnak látták. Még a nem (gender) szerepét is kimutatták: eredményeik szerint a férf-hangon szóló számítógép értékelését „komolyabban” vették a kísérleteikben részt vevő személyek. Számos hasonló kutatási eredményükre alapozva Reeves és Nass „médiaegyenlőség” teóriájukban az alábbi következtetésekre jutottak: – Mindenki szociálisan és természetes módon reagál a médiára. A médiaegyenlő- ség-elmélet mindenkire érvényes, függetlenül a tapasztalattól, iskolázottságtól, életkortól, a technológiára vonatkozó ismeretektől, a kultúrától. 14 reeves–nass i. m. (13. lj.). 15 Egy másik vizsgálatuk eredményét is szemléletes példának tartják: egy elnökválasztás közvetíté- se során az egyik jelölt közeledett a kamerához – mintha a képernyő előtt ülő nézőhöz lépne –, és ebben az esetben a kísérleti személyek a személyes térhez közelítő személyt eltérően ítélték meg.