Page 19 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

Kósa Éva: A médiaszocializáció kezdetei 17 3. táblázat: Miben különbözik a kétféle úton szerzett tapasztalat élménye? Érzékelés és az audiovizuális média: Írott, nyomtatott információk, pl. könyv: „könnyű” nézni erőfeszítést igényel, néha „nehéz” nem kell dekódolni (látszólag!) fáradságos dekódolni a feldolgozásban nincs segítség, kevésbé érdekes tartalom esetén „munkának” valóságosnak tűnik tűnik „mintha” valós tapasztalat lenne! több szándékos fgyelmet igényel Forrás: Kósa, 2010 Az előbbi összehasonlításban azt emeljük ki, hogy az audiovizuális médiumok köz- vetítette képek – az érzékeléshez hasonló ábrázolásuk módja miatt – megtévesztően az érzékelés, és így az ‘igazi’ valóság reprezentációjának tűnnek (akár helyükbe lépnek). (Erről eszünkbe juthat a régi magyar mondás: „Hiszem, ha látom!”) Ezek a reprezentációk nem tanult, könnyű „lefordíthatóságuk” miatt fogadhatók be köny- nyen és fáradság nélkül (ami egyben magyarázza a képernyők vonzerejét, az előttük ragadó nézőket, a lazulni vágyás kielégülését – hiszen csak nézni kell!). Olyan, mintha személyesen látnánk, hallanánk a bemutatott eseményeket. Azt a benyomást kelti, „mintha”. Mintha a világ megismerése személyes tapasztalatok útján történne. A fenti összehasonlítás persze erősen leegyszerűsített, de tény, hogy a gyerekek a legkorábbi életkortól kezdve élethű, valósnak tűnő élmények áradata révén szerezhetnek benyomásokat a fzikai és társas világ minden szegletéről. (Alap- vetően ez az oka, hogy máig fel-felbukkan néhány szakértő – és az aggódó neve- 11 lők egy részének – körében is, hogy a televízió elterjedése a gyermekkor védett- 12 ségének megszűnését eredményezte.) Egy amerikai szerzőpáros, Reeves és Nass sajátos elgondolása több ponton 13 összecseng a fenti összevetésünkkel, alátámasztva annak relevanciáját. Teóriájukban még tovább tágítják az összefüggést, és további szempontokat is kiemelnek: kísér- leteik eredményei szerint az emberek az audiovizuális médiával folytatott interak­ 11 Mary Winn: Gyerekek gyerekkor nélkül. Budapest, Gondolat, 1990.; Neil postMan: The Dis ap­ pearance of Childhood. New York, Delacorte Press, 1982. 12 A televízió mindent megmutat, sőt gyakran dúsítva hozza a gyerekek elé a felnőtti világot, annak gyakran csúnya arcát, a társas világ működési rendellenességeit. A televízió nem tud suttogni, mint a gyerekeknek nem való témákról beszélgető felnőttek. Ráadásul a fiktív, gyakran eltúlzott tartalmak a kellő tapasztalattal nem rendelkező gyerekek számára valóságnak tűnnek. Mindez abban az életkorban tűnik igazán kedvezőtlennek, amikor a morális értékrend, a világkép, a társas együttműködés alapjai kialakulnak. A szülők és a nevelők gyakran attól is tartanak, hogy a televízió veszélyezteti a szülők viszonylagos „információs monopóliumát”, vagyis azt a jogot és lehetőséget, hogy gyermekeik életko- ri és egyéb sajátosságainak megfelelően alakítsák a hozzájuk eljutó információk minőségét és mennyi- ségét. Ez a félelem tükröződik abban, hogy általában sokkal nagyobb hangsúlyt kap a média „ártalmas” hatása a lehetséges kedvező befolyással szemben. 13 Byron reeves – Clifford nass: The Media Equation: How People Treat Computers, Television, and New Media like Real People and Places. Cambridge, Cambridge University Press, 1996.