Page 17 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

Kósa Éva: A médiaszocializáció kezdetei 15 kozó jövőjéből néhány elemet. Szeretnénk a múltból kiemelni domináns fókuszpon- tokat, eredményeiken és konklúzióikon keresztül szemléltetve a médiaszocializáció fogalmi kereteinek kiformálódásához vezető folyamatot. Azokat a csomópontokat elemezzük, amelyek a média szocializációs színtéren való megjelenésekor és azóta is a legtöbb fgyelmet váltották ki: a realitás-felfogást, a média és az agresszió kapcso- latát, a reklámok hatását. A kiemeléssel egyrészt az a célunk, hogy bemutassunk egy szeletet e területek gazdag vizsgálati eredményeiből és konklúzióiból, melyek né mely eleme meglátásunk szerint már túlnőtt a korábbi interpretációk határain. Más részt rá szeretnénk mutatni arra, hogy ezekre az előzményekre épülő, de szélesebb re nyi- tott értelmezési keret jobb és teljesebb megközelítést nyújthat a gyerekek és a média kapcsolatának elemzésére, a bevezetőben feltett kérdés megválaszolására. Megközelítésünk a pszichológia, és elsősorban a fejlődéspszichológia nézőpontja. Ebből az aspektusból tekintve kísérelünk meg a bevezetőben megfogalmazott kér- désre egy lehetséges választ megfogalmazni, domináns fókuszpontokat kiemelve. 3. Visszatekintő: Média és realitás 3.1. A közvetlen interakció és a mediatizált kommunikáció értelmezési különbségei Mint a bevezetőben említettük, a média elterjedése és az elektronikai forradalom számtalan vívmányának egyik legjelentősebb pszichológiai következménye, hogy a tapasztalataink zöme közvetett természetű: a világ, az ismeretek túlnyomó több- sége – a szociális és a fzikai világra vonatkozóan egyaránt – még soha nem látott mértékben nem személyes tapasztalat vagy átadás révén, hanem közvetve/közvetít- ve, a média révén jut el hozzánk. Ezt a tényt fundamentális szerepűnek tartjuk té- mánk szempontjából. A fzikai és a társas világban való eligazodásunk – végső soron a túlélésünk – záloga az, hogy alkalmazkodjunk környezetünkhöz. Az emberi pszichikus funk ciók ennek az alapvető célnak alárendelve fejlődtek és alakulnak. Legalapvetőbb irány- tűnk ebben a folyamatban a megismerés folyamata. A megismerés egyszerűbb és összetettebb formáin keresztül építjük fel és szervezzük a körülöttünk lévő világról szerzett ismereteinket, ennek alapján tájékozódunk és igazodunk el, kezdve a fzikai, tárgyi valósághoz való alkalmazkodástól a társas világ bonyolult szabályrendszeré- be való beilleszkedésig. A flogenetikus fejlődés és az emberiség ismert történel- mének jelentős részében ez a megismerés túlnyomóan a közvetlen, érzékelésen ala- puló tapasztalatokra támaszkodott. A mai kor embere azonban egyre több közvetett tapasztalatra épít. A közvetett tapasztalatszerzés néhány formája (mások elmon dása, 9 9 Bővebben l. Kósa Éva: A média szerepe a gyerekek fejlődésében. In: Mindentudás Egyeteme, 5. kötet. Budapest, Kossuth, 2006. 165–187.