Page 22 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

20 Médiaszocializáció Az emberek arra reagálnak, ami jelen van. A média fő sajátosságának tartjuk, hogy a valós dolgok szimbólumait használva képes jelen nem lévő dolgokat repre- zentálni. Az emberek képesek ennek tudatában reagálni a médiára, de ezt a tudást nehéz mindig működésben tartani. A médiaprezentáció olyan, mintha valóságos érzékelés lenne, de a médiatartalmak közvetített (mediált) természetének megértése nem automatikus, hanem tapasztalathoz, tanuláshoz, életkori fejlettséghez kötött. 3.3. A média realitása 17 A fentebb érintettek alapján érthető, hogy a pszichológiai (és kitüntetetten a fejlő- déspszichológiai) érdeklődés igen hamar feltette az alábbi kérdéseket: Vajon meny- nyire tekintik a televízióban ábrázolt eseményeket és szereplőket valóságosnak vagy kitaláltnak a műsorok nézői? Milyen tényezők, támpontok játszanak közre ennek megítélésében? Milyen életkori különbségek tapasztalhatóak a média realitásának megítélésében? Mennyire és mi alapján tudnak a gyerekek különbséget tenni a rea- litás és a fantázia szülte tartalmak között? És miért fontos az, hogy valaki valósnak vagy fkciónak ítéli azt, amit a televízióban lát? A vizsgálatok ismét a „legfonto- sabbnak” tekintett médiummal, a televízióval kapcsolatban kezdődtek, és eredmé- nyeik is e téren halmozódtak fel intenzíven. A metaelemzések szerint a tévé köz- 18 vetítő (mediáló) szerepének felismerése elsősorban azért lényeges, mert a valósnak tekintett médiatartalmak a környezetünk, a világ valós megtapasztalásának illú­ zióját adják, s mint ilyenek, alkalmazkodásunk, igazodásunk, végső soron szociali­ zációnk elemeit és viszonyítási pontjait adják. Az erre vonatkozó vizsgálatok ered- ményei szerint a televíziós tartalmak attitűdökre és viselkedésre gyakorolt hatása nagymértékben függ attól, hogy a néző mennyire ítéli igaznak, reálisnak, valósnak a látottakat. 19 A gyerekek általában fkciós tartalmakat néznek a televízióban (10 éves kor előtt nemigen fgyelnek a hírműsorokra). Elsősorban rajzflmek, fantasztikus fgurák kel- tik fel a legifjabbak fgyelmét. De a kitalált tartalmak is igen nagy mértékben kü- lönböznek a tekintetben, hogy mennyire tűnnek valóságosnak az ábrázolt helyszínek, szituációk és szereplők. A gyerekek fejlődési feladatai közé tartozik, hogy a közvetlen, szemtől szemben történő kommunikáció során meg kell tanulniuk felismerni és megkülönböztetni az egyes helyzeteket aszerint, mikor tréfálkozik, mikor hazudik, mikor mond kitalált dolgokat valaki. Továbbá minden helyzetben még azt is el kell tudni dönteni, hogy 17 Bővebben l. Kósa i. m. (9. lj.). 18 Dorothy G. singer – Jerome L. singer (eds.): Handbook of Children and the Media. London, Sage, 2001. 19 Barrie gunter – Jill Mcaleer: Children and Television. London, Routledge, 1990.