Page 250 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

248 Médiaszocializáció tás-próbálgatásokat befolyásolja az a tény, hogy a szülők sokszor nem is értik, hogy gyermekük mivel foglalkozik, milyen témákkal találkozik az interneten keresztül. Mindez kétféle szempontból értelmezhető: Egyrészt a fatalok sikeresnek érezhetik magukat valamiben, még azelőtt, hogy a felnőtt szerepekbe helyezkednének. Korábban nem volt példa arra, hogy a kisis- kolás vagy a serdülő korosztály valamihez egyértelműen jobban értett volna, mint a felnőttek. Az idősebb generáció eredményei (pl. anyagi biztonság, szakmai kom- petencia) még most sem elérhetőek számukra a felnőtt kor beköszönte előtt, de a mé- diumok mélyreható ismerete (amely kétségtelenül a későbbi boldogulásuk alapját is jelenti) már ebben a fatal korban is magukénak tudható. 79 Másrészt természetesen ennek is megvan a maga veszélye: ha a fatal olyan prob- lémákkal szembesül, amelyeket nem tud egyedül feldolgozni, nehéz segítséget kér- nie olyantól, aki nem látja azt át minden szempontból. Jó példa erre a cyberbullying (más néven internetes zaklatás): hagyományos formája, a (főként iskolai) bántalma- zás, a kortársak részéről tapasztalt verbális vagy fzikai agresszió, kiközösítés stb. mindig is ismert jelenség volt. Olyasmi, amit az idősebb generáció is a saját bőrén tapasztalt meg, ezért létezett azzal kapcsolatos elképzelés is a fejében, hogy miként kell azt megoldani (vérmérséklettől függően a támadás viszonzása, segítségkérés, árulkodás stb.). A cyberbullyingnak viszont sok olyan formája van, amelyeket az idősebb korosz- tály saját tapasztalat hiányában nem is ért meg teljes egészében, tanácsot adni pedig valószínűleg nem tud (pl. ha valaki feltöri a proflomat és a nevemben posztol, vagy kompromittáló képeket tölt fel rólam, kinek kell szólni?). A generációs elkülönülés 80 tehát veszélyeket is rejt magában, és elsősorban az idősebbek erőfeszítésein múlik, hogy az ilyen helyzetek hogyan oldódnak meg: a szülőknek igyekezniük kell minél több ismeretet szerezni gyermekük online tevékenységeiről (vagy egyáltalán az ál- taluk használt felületek működésmódjáról) annak érdekében, hogy a felmerülő prob- lémák megoldásában segítségükre lehessen. A web 2.0 világa demokratikus: ahogy fentebb kifejtettük, hiányzik belőle a koráb- bi médiumok autoriter jellege, nincs jelen olyan hatalmi személy (mint a való életben a szülő vagy a pedagógus), aki megmondja, hogy miről mit kell gondolni, mikor mit kell csinálni. Ez pedig az identitásukat kereső, a kritikai hozzáállást egyébként is elő- szeretettel gyakorló kamaszok esetében még inkább növeli az online terek vonzerejét. Ez a „részvételi kultúra”, amelyben az egyén nemcsak fogyasztó, hanem a tar- 81 talmak aktív előállítója is, az identitás fejlődését több szinten is támogatja: az egyén- 79 Kitta i. m. (77. lj.). 80 A serdülő korosztály ráadásul nem „megóvni”, hanem minél szélesebb körben megismertetni igyekszik identitását. A fiatalok rengeteg információt osztanak meg magukról, és ez növeli annak a lehe- tőségét, hogy az ellenséges társak, de akár idegenek is megszerezzék ezeket az információkat, és fel- használják azokat az áldozatok ellen. 81 Henry jenKins: Convergence Culture: Where Old and New Media Collide. Cambridge, MA, MIT Press, 2006.