Page 253 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

Berta judit: Identitásfejlődés serdülőkorban 251 sze rint pedig azok a serdülők, akik a közösségi oldalakon kísérleteznek digitális iden titásuk megnyilvánulásainak lehetőségeivel, kortársaikhoz képest nyitottabbak, és több féle korú és kulturális hátterű emberrel kezdeményeznek kommunikációt. A közösségi oldalakon létrehozott proflok olyan virtuális terek, amelyek szemé- lyes ellenőrzés alatt állnak. Amikor az egyén megalkotja saját proflját, akkor 95 azzal egy időben arra is lehetőséget kap, hogy úgy mutassa be saját magát mások előtt, ahogyan ő szeretné. Eldöntheti, hogy milyen információkat oszt meg (és kivel), mely tulajdonságait, preferenciáit szeretné megmutatni, és melyeket nem, hogy kinek az ismeretségét fogadja el, és kiét nem. Az, hogy mindezek esetében milyen döntést hoz, erőteljesen függ a saját magával kapcsolatos aktuális képétől: hogyan defniál- ja magát, mely csoportokhoz tartozását vállalja fel, miket kedvel – mindezek pedig identitásának digitális kifejeződéseivé válnak. 96 A serdülők számára nagy fontossággal bírnak a mások részéről érkező visszajel- zések: igazolják, hogy a viselkedésük helyes, elfogadott, másoknak tetszik. A kamasz önértékelésének egyik legfontosabb összetevője a kortársak általi elismertség, és ez 97 az offine életben az identitás alakításának egyik legfőbb eleme is egyben: az, hogy mások mit gondolnak arról, amit én teszek, a saját magamról alakított képet pozitív és negatív irányban egyaránt befolyásolhatja. Gondoljunk például arra, amikor a való életben egy kamasz öltözködését vagy véleményét a társas környezet megítéli: ha a kortársak pozitív visszacsatolásokat adnak ezekről, akkor (nagy valószínűséggel) továbbra is hasonlóképpen fog öltözködni, és előszeretettel hangoztatja meglátásait. Ezek az elemek beépülhetnek az identitásába. Ha viszont negatív visszajelzések ér- keznek, a kamasz döntési ponthoz ér: vagy továbbra is az eredetieknek megfelelően fog működni, és ezzel kockáztatja a kortársak részéről érkező elutasítást, vagy pedig újfajta, a többiekéhez jobban igazodó viselkedésmódokat vesz fel. Döntő többségben ez utóbbi történik, a kamasz azonosul a kortárscsoport normáival és elvárásaival, és ez ugyanúgy, mint az ellentétes esetben, identitásának fontos részévé válhat. Ugyanez történik online is, és ráadásul a mások részéről történő elfogadásnak még egy speciális jelzése is van: az egyéni megnyilvánulások támogatását nemcsak azzal tudjuk kifejezni, hogy verbálisan (kommentek formájában) visszajelezzük, hanem szó szerint kedvelhetjük (lájkolhatjuk) is. Az offine életben nem minden megnyilvánulásunkra kapunk visszajelzést: lehet, hogy az aznapi ruhánkat senki sem veszi észre, vagy éppen senki sem hallotta, amikor valamihez hozzátettünk egy frappáns megjegyzést. 98 95 Paul hodKinson – Sian lincoln: Online journals as virtual bedrooms? Young people, identity and personal space. Young 16, (2008) 27–46. 96 Patricia Wallace Az internet pszichológiája. Budapest, Osiris, 2002. 97 harter i. m. (4. lj.). 98 Ezt a tényt nem tükrözi a serdülőkre jellemző ún. átmeneti nárcizmus, melynek értelmében a kama- szok hajlamosak eltúlozni a mások részéről érkező figyelmet; azt gondolják, hogy mások ugyanannyi- ra figyelnek rájuk, mint ők saját magukra. L. David ElKind: Egocentrism in Adolescence. Child Development 38, (1967) 1025–1034.