Page 256 - Kósa Éva – Médiaszocializáció
P. 256
254 Médiaszocializáció pedig a másokkal való információmegosztástól való elhatárolódás is a kimaradá- sunkat jelentheti. Aki aktív, aki elérhető, aki jelen van (aki számít), az megoszt; ezzel a tevékenységgel is igazolva online identitását. Ennek következtében sokszor akkor is aktívak vagyunk online térben, amikor azt nem belső indíttatásból tesszük, és lehet, hogy olyan információkat is megosztunk, amelyek nem a valódi érdeklő- désünket tükrözik. Mindez pedig a digitális identitásunk valódiságának megkérdő- jelezését vonja maga után. 106 A másik oldalon pedig ott van mindaz az információ, amivel az ismerőseim révén találkozhatok. Egyes szerzők a közösségi oldalak hosszú távú hatásaként említik annak lehetőségét, hogy a felhasználó azért nem fog hagyományos médiatartalma- kat fogyasztani (illetve végigböngészni pl. az internetes hírportálokat), mert az isme- rő sei a saját szerkesztőségének tekinthetőek: olyan információkat osztanak meg 107 vele, amely valószínűleg érdekelni fogja, és lehet, hogy megelégszik azzal a linkelt tartalommal, amit a témáról olvashat. Így azt az alapanyagot, amelyre a gondolko- dási folyamataink épülni fognak, nem mi magunk szerezzük meg, hanem közvetí- tőkön keresztül jut el hozzánk. Ide köthető Christakis és Fowler „homo diktiosz”, azaz hálózati ember kifeje- 108 zése: véleményük szerint a közösségi beágyazottságunk folyományaként saját el- képzeléseinkbe és vágyainkba beillesztjük a körülöttünk lévő emberek gondolatait és megnyilvánulásait. Ez a tendencia nagyon sokféle területen fejti ki hatását a zenei ízléstől kezdve az öltözködésen át a politikai preferenciákig. A szerzők szerint „azt akarjuk, amit a velünk kapcsolatban álló más emberek akarnak”, és ez különösen 109 a közösségi hálózatokban nagyítódhat fel. Ha a korábbiakban leírtakat vesszük alapul, mely szerint identitásunk gazdagsá- ga a különböző közegekben és személyekkel kapcsolatos tapasztalatainkból tevődik össze, akkor könnyen belátható, hogy a fenti szelekciós folyamat következtében szűkülni fog az a merítés, amelyből építkezve saját véleményünket, attitűdjeinket, értékeinket formálni fogjuk. Ez az elképzelés tehát nem az ismeretek korlátlan meny- nyiségét, hanem pont ellenkezőleg, a beszűkült fókuszt társítja az online tartalmak befogadásához: ha „kevés” az, ami alapján tájékozódok, akkor az azzal kapcsolatos személyes ismereteim, ebből kifolyólag viszonyulásaim is korlátok közé szorulnak. 106 TurKle i. m. (89. lj.) 107 Gayer Zoltán – Balogh BaraBás Tibor: Adatbiztonság, adattudatosság a közösségi hálózatokban. Médiakutató 3, 2011. 108 christaKis–foWler i. m. (69. lj.). 109 Uo. 246.