Page 261 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

visy petra: Énkép és önértékelés a web 2.0 korában 259 sítésekor. Az iskolába lépés időszakában a gyerekek önmagukat a kedvelt cselekvé- seik és elfoglaltságaik mentén jellemzik. Az iskolában eltöltött néhány év után 4 azonban már elkerülhetetlen, hogy önmagukat társaikhoz is hasonlítsák, és ennek eredményei alapján minősítsék személyüket. Serdülőkor végén, ifjúkor elején az 5 énkép már jóval összetettebb, gazdagabb és a valósághoz közelebbi struktúrával bír. Önmagunkról szerzett tudásunk tárházába beletartoznak mindazon tulajdonsá- gaink, melyek testünkről, tevékenységeinkről, magatartásunkról, értelmi és egyéb képességeinkről, személyiségünkről tudósítanak. Mindezek azonban mások által is értékelésre kerülnek, vagyis ahogy mások vélekednek rólunk, ahogy látnak és vé- leményeznek bennünket, összeadódva saját ismereteinkkel énképünk kialakulását eredményezik. Ehhez azonban elengedhetetlen a folyamat tudatosulása. Azé a tu- datosulásé, mely hozzásegíti az egyént a rugalmas és magas fokú alkalmazkodáshoz, megteremtve ezzel azt a képességét, hogy megtalálja helyét a világban, és az elvá- rásoknak megfelelően valósítsa meg önmagát. 6 A minket közvetlenül körülvevő személyek, illetve tágabban a társadalom egésze, különféle mintákat, modelleket közvetítenek felénk, melyeknek javasolt megfelelni. Ezekkel a mintákkal kerülünk szembe egy kortárs irodalmi mű olvasásakor, egy flm megtekintésekor, folyóiratokban, nap mint nap a televízióban, az internetes portálokon. A viselkedésre és magatartásra vonatkozó mintát tehát a társadalom 7 a tömegkommunikációs eszközökön keresztül is képes ontani a befogadók felé. Az információ gyors áramlásával együtt különféle magatartásmódok kerülnek terítékre, melyek követése ugyancsak feszítettebb tempót diktál. A változás a korábbi énkép feladásával együtt könnyen vezethet az énkép kevésbé stabil szerkezetéhez. Fontos azonban kiemelni, hogy a felnőttkor kapujában a személy egyre kevésbé hajlamos a külső nyomásnak alávetni énképét, mindinkább igyekszik azt fenntartani. 8 Az énképet a szakirodalomban számos megközelítésben, többféle felosztásban magyarázzák az elméletalkotók [l. például testi (fzikai), szociális, szellemi, kog- 9 nitív, affektív ]. A legelterjedtebb felosztás azonban Higgins aktuális–ideális–elvárt 10 énkép-megkülönböztetése. Értelmezésében az aktuális énképtartományba az tarto- zik, amit pillanatnyilag magunkról gondolunk, amely értékeket sajátunknak érzünk és azokat mások is ránk jellemzőnek tartanak. Az ideális énkép vágyainkból, remé- nyeinkből táplálkozik. Azokat a jellemzőket tartalmazza, amelyeket ideális esetben birtokolni szeretnénk, vagy mások szeretnék, hogy rendelkezzünk velük. Azt mu- tatja, milyenek szeretnénk lenni. Végül az elvárt énkép olyan tulajdonságokat foglal 4 vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődése. Budapest, Helikon, 1999. 5 William daMon – Daniel hart: Self­understanding in Childhood and Adolescence. New York, Academic Press, 1988. 6 Kiss i. m. (1. lj.) 1. 7 vajda Zsuzsanna – Kósa Éva (szerk.): Neveléslélektan. Budapest, Osiris, 2005. 2. 8 tringer László: A gyógyító beszélgetés. Budapest, Medicina, 2007. 9 daMon–hart i. m. (5. lj.) 1. 10 Eliot R. sMith – Diane M. MacKie: Szociálpszichológia. Budapest, Osiris, 2001.