Page 264 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

262 Médiaszocializáció lunk. Vagyis a minket körülvevők, a társadalom, egyfajta tükörként mutatják ne- künk, kik is vagyunk valójában. Érdemes szem előtt tartanunk, hogy a közösségi 25 oldalaknak köszönhetően számszerűen több „fontos mások” vesznek minket körül, vagyis a szelfünket visszatükröző környezetünk jelentősen kibővült, és a szemtől szembeni interakció helyett nem közvetlenül zajlik az információcsere. 26 Leary és munkatársai az önértékelés szociométer hipotézisét vizsgálták. A szo- cio méter hipotézisben azt feltételezik, hogy rendelkezünk egy olyan rendszerrel, ami mások reakcióit monitorozva óv meg bennünket a társas kirekesztéstől oly módon, hogy annak veszélyére fgyelmeztet. A kutatócsoport megfgyelte, hogy pozitív kap- csolat van az emberek önértékelése és aközött, hogy egy adott társas csoport meny- nyire fogadja be őket, és ezzel összhangban azt is megállapították, hogy a kirekesz- tés az önértékelés csökkenését eredményezi 27 A Festinger nevéhez köthető szociális összehasonlítás-elmélet szerint önmagunk értékelése fontos emberi szükségletünk. Saját véleményünket, megnyilvánulásainkat, teljesítményünket összemérjük másokéval, és ez alapján ítéljük meg magunkat. Rendszerint a hozzánk hasonló másokkal végezzük az összehasonlítást. A bizony- talan helyzetek még inkább előhívják a szociális összehasonlítás jelenségét, melynek legfontosabb célja a pozitív önértékelés elérése. A Festinger által hangsúlyozott 28 személyközi összehasonlítást később Tajfel terjeszti ki a csoportközi viszonyokra, ahol a személy a saját csoportját folyamatosan összehasonlítja más, külső csopor- tokkal. A társas összehasonlítási elmélet szerint önmagunk értékelését a saját cso- portunk pozitív vagy negatív megítélése alakítja. 29 Mind a csoportközi, mind a személyközi társas összehasonlítás kifejezett alapját képezi az önértékelésnek. A személyközi összehasonlításon belül különbséget te- szünk a felfelé és a lefelé irányuló összehasonlítás között. Míg előbbi a másik sze- mély pozitív, a sajátunkénál jobb képességeivel történő összehasonlítás révén az önértékelés csökkenéséhez, addig utóbbi a másik fél gyengeségeit és ezáltal saját erős ségeinket hangsúlyozva, az önértékelés növekedéséhez vezet. 30 Az önértékelés komplexitását jelzi, hogy a fogalom természetére vonatkozóan is gazdag és színes, ugyanakkor kétoldalú megközelítéseket vonultat fel a szak- 25 Charles Horton cooley: The Social Self. Human Nature and the Social Order. New York, Charles Scribner’s Sons, 1922. 26 Joshua MeyrovitZ: A glokalitás hajnala: A hely és önazonosság új élménye a világfaluban. http:// www.fil.hu/mobil/2004/meyrowitz_hn_webversion.pdf 27 Mark R. leary – Ellen S. taMBor – Sonja K. Terdal – Deborah L. DoWns: Self-Esteem as an Interpersonal Monitor: The Sociometer Hypothesis. Journal of Personality & Social Psychology 68 (3), (1995). 518–530. 28 Leon Festinger: A theory of social comparison processes. Human Relations 7, (1954). 117–140. 29 Henri Tajfel: Differentiations between social groups: Studies in intergroup relations. Idézi Mahrazin R. Banaji: Rejtőzködő attitűdök és sztereotípiák. Budapest, Osiris, 2003. 30 Marilynn B. BreWer – Joseph G. WeBer: A személyközi, illetve csoportközi társas összehason- lítás önértékelésre gyakorolt hatásai. In: Hunyadi György – David L. HaMilton – Nguyen Luu Lan Anh (szerk.): A csoportok percepciója. Budapest, Akadémiai, 1999. 470–486.