Page 268 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

266 Médiaszocializáció viselkedünk egy feszültséggel teli helyzetben, hogyan viseljük nemi szerepeinket, és akár hogy milyen a külső megjelenésünk. Gerbner például a televízióban su- 50 49 gárzott műsorokat elemezte, és olyan mintázatokat vélt felfedezni bennük, melyek ismétlődnek a különféle műsorokban, azok típusától függetlenül. Mindez azért is 51 érdemel kiemelt fgyelmet, mert a televízió még manapság is a legtöbb embernek az egyedüli szabadidős és kikapcsolódási lehetőséget jelenti. Csupán 2% vallja azt Magyarországon, hogy soha nem néz tévét, és a fogyasztók közül legtöbben napi 52 2,5 órát töltenek tévénézéssel, ami alól a gyerekek sem kivételek. 53 A szakirodalomban többen túlzónak és az ismeretlentől való félelem velejárójának tartják ezt a megközelítést, mely jelen volt anno a színházi előadások kapcsán, és kifejezett ma az internettel kapcsolatosan is. 54 A televízió világában gyakorta találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a bemu- tatott és felvonultatott karakterekre a fatalabb korosztály képviselői követendő pél- daként tekintenek, hiszen olyan pozitív jelzőkkel rendelkeznek, mint népszerűség, sikeresség, kiválóság, különlegesség. Mindezekkel összehasonlítva, egy hétköznapi fatal saját életét és tapasztalatait szürkének, üresnek és unalmasnak értékelheti, 55 mely könnyen a személy önértékelésének hanyatlását eredményezheti. 56 Egy néhány évvel ezelőtt végzett kutatásban több száz afroamerikai és európai kamasz fút és lányt vizsgáltak, a televízió és a globális önértékelés együtt járásának feltárását célozva. A televíziónak való kitettség mértéke szignifkáns kapcsolatot 57 mutatott a gyerekek önértékelésével. Az önértékelés csökkenése kifejezetten az euró- pai és afroamerikai lányok, illetve az afroamerikai fúk körében volt megfgyelhető, míg az európai fúk önértékelésében pozitív változásokat tapasztaltak, melyeket a szerzők a fentebb említett gerbneri mutatókkal magyaráztak. Egy másik szer ző- 49 Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna: Hasznos vagy káros? „Szemben a képernyővel” In: SZávai Ilona (szerk.): Tévé előtt – védtelenül? A média hatása a gyerekekre. Budapest, Pont, 2007. 50 George GerBner: A média rejtett üzenete. Budapest, Osiris, 2003. 51 A televízióban bemutatott világ olyan sémák mentén jellemezhető, melyek szerint a szereplők 2/3-a férfi, idősekkel csak 2,5%-ban találkozhatunk, és a nők a szereplők mindössze 1/3-át teszik ki, ők is rendszerint fiatalok és figyelemre méltó attraktivitásuk. A szegényekkel 1,3%-ban, kisebbségekkel kevesebb, mint 1%-ban találkozhatunk a szereplők között. 52 Csepeli György – PraZsáK Gergő: Kultúra, internet, autonómia. In: AntalócZy Tímea – Füstös László – HanKiss Elemér (szerk.): Mire jó a kultúra? Budapest, Magna, 2010. 120–152. 53 A gyerekek aktuális tévénézési szokásairól részletesen olvashatnak Sági Ágnes és Bálint Éva fejezetében. 54 Asa Briggs– Peter BurKe: A média társadalomtörténete Gutenbergtől az internetig. Budapest, Napvilág, 2004. 55 Lasch i. m. (2. lj.) 1. 56 Festinger i. m. (28. lj.) 5. 57 Nicole Martins – Kristen Harrison: Racial and Gender Differences in the Relationship Between Children’s Television Use and Self-Esteem: A Longitudinal Panel Study. Communication Research 39, 3, (2012). 338–357.