Page 39 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

1. fejezet: Digitális és médiaműveltség 37 a videókat, a személyi számítógépeket, az interaktív projektorokat és fehértáblákat, a DVD-lejátszókat, valamint az oktatási technológia egyéb formáit is) rendszeres – azaz legalább heti egyszeri – használatával az oktatásban. Nagyjából további egyharmaduk legalább havonta egyszer használja ezeket az eszközöket, harmaduk pedig szinte soha vagy egyáltalán nem használja őket. 11 Hasonlóan, a számítógépes játékok oktatásban történő alkalmazásáról kialakult általános felfogás azt vagy időpocsékolásnak vagy ártatlan szórakozásnak, vagy pedig az oktatást majdan átformáló, nagy hatású új erőforrásnak tartja. Az 1980-as évek óta, amikor a The Oregon Trail, a Math Blaster és más programok először kereskedelmi forgalomba kerültek, néhány oktató használ ugyan számítógépes já- tékokat tanítási eszközként, ezek a tevékenységek azonban nem mindig épültek be az „egészosztályos” tanítás szövetébe. Az iskolai könyvtárosok és osztálytermi pe- dagógusok manapság is összegyűjtik különféle, általában ingyenes online ismeret- terjesztő játékok linkjeit a gyerekek számára számítógépes használatra, anélkül, hogy a tevékenységet beleszőnék a mindennapi osztálytermi gyakorlatba. Néhány általános iskolai oktató megtalálja a módját, hogyan építse be teljeskö- rűen a játékokat oly módon, ami túlmutat az önálló drill-and-practice (begyakor- lás és alkalmazás) használaton. Általában a speciális szakértelemmel és jártasság- gal rendelkező tanárok járnak sikerrel e téren. Egy innovatív iskola, a Quest to Learn például rendszerszemléletű gondolkodást tanít felső tagozatos diákoknak, a digitális és médiaműveltség koncepcióinak alkalmazásával. A játék itt tanulási környezet, a gyerekek pedig e környezet felfedezésével gyakorolják a „mondani- való dekódolását, megalkotását, manipulálását és felfedését”. 12 A következő fejezetekben szó lesz arról, hogy a különféle médiaalkotási tevé- kenységek hogyan indíthatják a kisgyerekeket arra, hogy saját maguk is tartal- mat készítsenek, és megtapasztalják a multimédia-szerzőség erejét. E könyvben azonban a technológia „tyű, a mindenit!” megközelítését és a „veszély, veszély!” hozzáállást egyaránt el kívánjuk kerülni. Ehelyett köztes álláspontot foglalunk el. Tiszteletben tartjuk az eltérő indíttatásokat, amelyekkel a tanárok a média és a technológia kisdiákok tanításában való használatát (vagy mellőzését) illetően ren- delkeznek. Egy dolog biztos: ez a könyv nem pusztán a számítógépek, a technológia és a játékok oktatásban betöltött szerepéről vagy menő technológiai eszközök használa- táról szól. Őszintén szólva nem gondoljuk, hogy a média és a technológia önmagá- ban képes lenne az oktatás átalakítására. Sokkal inkább a formális és informális műveltségoktatás egy dimenziójaként tekintünk a médiaelemzésre és a kreatív mé- diakészítésre. Ebben a könyvben megmutatjuk, hogy a műveltségoktatás egy új megközelítése hogyan alakíthatja át a tanítást és a tanulást. A tömegmédia, a tö- megkultúra és a technológia olyan erőforrások, amelyek, ha jól használják őket, hozzájárulnak a tanulmányi előmenetelt segítő kritikai gondolkodás, együttműkö- dés, kommunikáció és kreativitás fejlődéséhez.