A gyerekek szívesen néznek filmeket, mégis kevés esély van rá az iskolában, hogy közösen elemezzük azokat. Egy alternatív útvonal lehetőségét képzeltük el, egészen rövid filmdarabkákkal.

Filmekben előfordul, hogy egy szereplő egészen közelről bámul bele a kamerába, de nem a távolba mered rajta keresztül, és nem is akar kiszólni a nézőnek. Azért kínálja fel nekünk ilyen közelről az arcát, mert a kamera annak a tárgynak a helyéről nézi őt, amelyre a tekintete irányul. Mintha a kamera képében egy tárgy nézne vissza, mintha azt látnánk a képen, amit a tárgy látna, ha volna szeme.

Filmes kliséket elemző sorozatunk harmadik részében annak a gesztusnak a példáit gyűjtöttük össze, amikor a filmek szereplői letolják, leveszik, elemelik szemük elől a napszemüvegüket. Rengetegszer fordul elő és a jelentése sokféle lehet, de néhány elemet könnyű benne azonosítani.

Aki találkozott már szuperhősös médiatartalommal, esetleg aktív anime fogyasztó, már biztosan látta ezt a jellegzetes pózt, amikor a hős fél térdre, öklét a földre szegezve fog talajt. Ez az úgynevezett szuperhős landolás. Válogatásunk segítségével rámutatunk a póz túlhasználtságára, és feltérképezzük, hogyan fejlődött a landolás vizuális nyelve.

Gyakori filmes megoldás, hogy egy magasban játszódó jelenet egyik szereplője alábukik, de úgy, hogy felénk, a magaslaton lévő kamerába nézve zuhan hátra. A néző közelről látja a szereplő utolsó kétségbeesett mozdulatait, arcjátékát és hallja kiáltását. Gyakran a tátongó mélység felett végül megkapaszkodó másik szereplő megkönnyebbülése is része a szekvenciának. Összevágtunk néhány példát, hogy jobban megérthessük a filmes hátrazuhanások működését, retorikáját, variációs lehetőségeit.

A filmezés az érzelmek világa, szinte alig látni olyan mozit, ahol nem gördül le könnycsepp a szereplők arcán. Már a forgatás előkészítésekor megtervezik, hol kell a szereplőnek eljutnia abban a lelki állapotba, ahol majd kifakad, üvölt, sír, meghatódik. Nem csoda tehát, hogy azokkal a színészekkel könnyű együtt dolgozni, akik erre képesek. De mi van a többiekkel?

Az írásban, forgatókönyvírásban a „plot device” olyan elbeszélési technikákat jelöl, amelyek előremozdítják a cselekményt. A magyar szaknyelvben nem igazán létezik meghonosodott fordítása, de nevezhetjük őket a történet mozgatórugóinak