Hogyan változott a női testkép a popzene dalszövegeiben?

2022. 01. 20. kép cikk 7–10. évfolyam

Megfigyelhető a közösségi médiában az utóbbi években, hogy megváltozott annak módja, ahogy a testről beszélünk. A szépség képi megjelenítése is változik: mérettől, bőrszíntől, testalkattól függetlenedik. Egyre nagyobb hangsúlyt kap az is, hogy mi egyébre képes a test, például a sportok területén vagy spirituális értelemben, függetlenül a külalakjától. A body positivity a #bopo hashtaggel kereshető az Instagramon, ahol sokféle értelmezését találjuk. Talán pozitív testképként fordítható, de a testhez kapcsolódó pozitív attitűdöt írja le. Rátalált a marketing is, a Dove például évek óta folytat kampányt az önelfogadásért, a szépség újraértelmezéséért. A trend üzenete nem kerülheti el a közösségi kultúra egyéb formáit, például a popzenét és dalszövegeit sem.

A test mint narratíva

A testkép dalszövegekben megfigyelhető változásának vizsgálatához Földes Györgyi Test-szöveg-test: Testreprezentációk és a Másik szépirodalmi alkotásokban című munkájának bevezetése nyújthat némi elméleti fogódzót. Megállapítása szerint nem létezik körülményektől független, objektív testkép. A testről mindig valamilyen viszonyban beszélünk, lehet szociális, kulturális megjelenítés, ami kihat az egyéni testképre is. A test többféle módon létezik a köztudatban, amiből most a médiában (azon belül is a dalszövegekben) fellépő, a fiatalok számára is elérhető megjelenését helyezzük előtérbe.

Úton a saját testképfogalmaink felé

A szépség és a társadalmi elvárások ördögi köréről már Christina Aguilera is énekelt. Megkérdőjelezi a kívülről érkező szépségideál eléréséért tett erőfeszítés létjogosultságát. Azonban a 2002-ben megjelent Beautiful című dala vívódást mutat be, még nem az az önbizalomteli, elnézést nem kérő narratíva, amely az elmúlt években megfigyelhető. A dalszöveg elbeszélője mintha megerősítést várna attól a közegtől, amelynek értékítéletét éppen elutasítja: „Don't look at me... I am beautiful in every single way/Yes, words can't bring me down, oh no/So don't you bring me down today”. (Ne nézz rám… Gyönyörű vagyok minden egyes szempontból/A szavak nem tudnak letörni/Szóval, ne törj le ma engem.) A mollban játszó zongorára építő hangszerelés sem önbizalmat tükröz, inkább a beszélő elkeseredettségét:

Beyoncé Pretty Hurts című dala 2013-ban jelent meg, és az énekesnő saját élettörténetére épít, amikor egy szépségkirálynő-jelölttel szemben támasztott elváráshalmot sorol fel dalszövegében: „Mama said, "you're a pretty girl"/What's in your head, it doesn't matter/Brush your hair, fix your teeth/What you wear is all that matters”. (Mama azt mondta: „csinos lány vagy”/Ami a fejedben van, az nem számít/Fésülködj meg, legyen szép fogsorod/Amit viselsz, az számít.) Ez a dal megállapítja, mennyi fájdalommal jár a szépségért folytatott rengeteg erőfeszítés, és már kimond olyan, a mentális önvédelemnél távolabbra mutató, bíráló megállapítást is, miszerint a „léleknek van szüksége műtétre”, (It's the soul that needs surgery), vagy hogy a „perfekcionizmus népbetegség” (Perfection is a disease of a nation).

Pink 2010-es Perfect című szerzeményében is megjelenik az elfogadásról szóló üzenet, de a dal elbeszélője nem önmagáról beszél, egy külső szemlélő pozícióját veszi fel, aki megszólítja a hallgatót a következő sorokban: „If you ever, ever feel/Like you're nothing/You are perfect/To me". (Ha valaha is úgy éreznéd/hogy semmit sem érsz/Tökéletes vagy/Számomra.)

Külső megerősítésre nagyon jó példa még Colbie Caillat Try című száma, és Alessia Cara Scars to Your Beautiful dala, mindegyik erőteljes videóklippel is megerősíti az üzenetét:

Meghan Trainor visszaveszi az E/1 szemszöget az E/2 mellé All About That Bass című dalában. Önmagáról beszél, máshoz is szól és külső szemszöget is behoz, az anyukája és a fiúk személyében. A dal fontos állomás a saját narratíva felé, azonban még mindig külső szemszöghöz viszonyítja a testkép ítéletét; és a test szépségét, kívánatosságát helyezi előtérbe: „my momma she told me don't worry about your size/She says, boys like a little more booty to hold at night". (Anyukám azt mondta, ne aggódj a méreted miatt/a fiúk szeretik, ha lehet mit fogni.) Hiába szánta pozitívnak ezt az üzenetet, végeredményben tárgyiasít, és Trainort kritika érte azért is, hogy – szándéka szerint viccesen – de kritikus megjegyzést tesz a soványságra.

Lizzo dalszövegei elérik a test elfogadásának egy új szintjét: ő ugyanis nem csak azokról szól, akik ugyanolyanok, mint ő. Szerinte az önszeretet nem bátor vagy politikai dolog, hanem szükséges ahhoz, hogy mindenki békében élhessen a testével, a testében. A Switched on Pop podcast műsorvezetői elmesélik, hogy Lizzo Cuz I Love You című albumát azért érte kritika, mert esetében olyan erőteljes a társadalmi cél, hogy olykor a hangzás szenved hiányt. Az idézett cikk Lizzo zenéjét az empowerment-core műfajába sorolja, amelyet jobb híján felhatalmazást, saját hatalmat bátorító műfajnak fordíthatunk. A cikk úgy véli, hogy Lizzo ugyan tehetséges, de a zene csak ürügy egy fontos cél eléréséhez. Bár a hangzás csalódást okozhat, (az utómunka erőltetettségét, ügyetlen reppelést, furcsa szóhasználatot említ a szerző), abban egyetért, hogy az üzenet sokak életét megváltoztathatja.

A Switched on Pop podcastja vizsgálja Lizzo műfajokat átívelő dalait. Juice című számát így kezdi: „Mirror, mirror on the wall/Don't say it, 'cause I know I'm cute”. (Tükröm, tükröm/ne is mondd, tudom milyen helyes vagyok.) A refrénben pedig maga mellé emel másokat: „If I'm shining, everybody gonna shine”. (Ha én ragyogok, mindenki más is.)

Billie Eilish kapcsán előkerül a body positivity mozgalom árnyoldala is. Ismertsége kezdetén nagyméretű, alakját, nőiségét elrejtő ruhákat hordott. Megjelenésének leegyszerűsített értelmezése alapján a ruházkodásával kritizálja azokat, akik a nőiség hagyományos képi szignáljaira építenek. Rajongói között voltak olyanok, akik csalódásukat fejezték ki, amikor úgy döntött, hogy felnőtt éveit azzal kezdi, hogy selyemfehérneműben áll kamerák elé a brit Vogue 2021-es májusi számának címlapfotójához. Ennek fényében egészen új értelmezést kap 2020-ban kiadott Not My Responsibility című, kisfilmben előadott monológja, amely helyet kapott legújabb albumán is. A fiatal énekesnő felsorolja, miként reagálnak testére, véleményére és döntéseire, és a darab végén kérdéseket tesz fel, többek közt: „Is my value based only on your perception?/Or is your opinion of me not my responsibility?” (Értékem a felfogásodon múlik?/Vagy a te rólam alkotott véleményed nem is az én felelősségem?) Eilisht nem érdekli, mit várnak tőle, úgy mutatja magát, ahogy neki megfelel.

A kutatott hatás

Sarah M. Coyne pszichológus professzor a Brigham Young Egyetemen azt vizsgálta kutatásában, hogy befolyásolja-e a saját testképfelfogást a pozitív testképet sugalló popzene. Eredményei szerint a testpozitív zene hallgatása mindössze két-három perc alatt javíthatja a nők testképét (legalábbis a testet tárgyiasító zene hallgatásához képest).

A tanulmányban résztvevő nők három dal egyikét (ugyanazon hangszereléssel, de tárgyiasító, semleges vagy pozitív testképet sugalló dalszöveggel) hallgatták, és általában a nők kimondottan jobban érezték magukat a testükben, amikor a testpozitív változatot hallgatták a tárgyiasító dalszöveghez képest.

Azoknál, akik a semleges dalszövegeket hallgatták, kevés különbség mutatkozott a pozitív dal hallgatásához képest. Viszont azok a nők, akiknek testképzavaraik voltak, rosszabb testképről számoltak be bármelyik megjelenéssel kapcsolatos dal után, a semleges dalhoz képest.

A hatás tehát nem is annyira egyértelmű, mint ahogy első pillantásra hihetnénk, főként a testképzavarral küzdők esetében. Különösen érintheti ez azokat a tinédzsereket, akik olyan fogékony életszakaszban járnak, ahol identitásukat, beleértve a testképüket is, befolyásolhatják zenei döntéseik. Így ezeknél az egyéneknél előfordulhat, hogy az olyan zene a legjobb választás, amely egyáltalán nem kapcsolódik a megjelenéshez, hiszen a testpozitív zene is kellemetlen hatást vált ki rövid távon.

A fenti példákból látható, hogy a testkép megközelítése átalakuláson megy keresztül, eljutott az óvatos, külső megerősítésre váró elbeszélőtől a magabiztosnak hangzó pozícióig. A dalszövegek üzenete pedig nemcsak elméleti, hanem mérhető hatással bírhat egy arra fogékony egyénre.

Kérdések:

7-8. osztályosokkal beszélgessünk arról, hogy szerintük milyen testképet közvetít a média, azon belül hangsúlyt fektetve a videóklipekre, dalszövegekre.

• Milyen példákat tudnak utánanézés nélkül említeni?

• Milyennek kellene lennünk, ha ezeket vesszük alapul?

• Egyetértenek a látott, hallott irányokkal? Miért (nem)?

• Van hiányérzetük vagy szerintük helyesen reprezentál a média ezen ága?

• Mit, kit tartanak követendőnek a témában? Miért?