Becsapják-e az agyunkat és realitásérzékünket a vloggerek?
A rövid válasz: igen. A YouTube kezdeti terjedelmi korlátai is közrejátszottak abban, hogy a videósok egy sajátos formanyelvet hoztak létre tartalmaikban, amelyeknek központi eleme a hibákat és csendeket eltüntető ugróvágás. Ez azonban a retusáláshoz vagy Insta-filterekhez hasonló módon írja felül valóságérzékünket, és ami a vlogger életének autentikus szeletének tűnik, az valójában kozmetikázott, tudatos szerkesztés.
De van-e bármi baj magával a szerkesztéssel?
Nincs. A videózás egyik lényegi eleme az utómunka, a szerkesztés. A youtuberek a filmek vagy tévéműsorok formanyelvéből ismert vágási módszerek segítségével olyan tartalmakat tudnak gyártani, amik sokkal hatásosabban képesek célba juttatni üzenetüket. Van azonban a videós tartalmaknak egy speciális fajtája, a vlog. A vlog személyességén, közvetlenségén és életszerűségén keresztül hozza közelebb a videóst a közönséghez. Mintha mi is ott lennénk a vloggerrel, mintha az ismerősünk lenne. Amikor egy ilyen vlog nem élő adásban megy, óhatatlanul is átesik egy előzetes (pl. előre eltervezett menetrend, megírt szöveg) és utólagos szerkesztésen (bakik, csendek, unalmas részek kigyomlálása). Az „ööö”-zések, elrontott mondatok és nyelvbotlások kiszűrése nemcsak esztétikusabbá teszi a tartalmat, de visszavezethető a YouTube korábbi, 10 perces időkorlátjára.
10 perced van
Habár a YouTube kezdetekor bármilyen hosszúságú videót fel lehetett tölteni az oldalra, ezután egészen 2010-ig 10 percben maximalizálták a feltölthető anyagok hosszát. Ez elsősorban szerzői jogi megfontolásokból történt. Később már 15 perces videókat is felengedtek a platformra, majd idővel ez a korlát is teljesen eltűnt. Érdekesség, hogy a 10 perc így is bűvös hosszúságnak tekinthető a YouTube-on, ugyanis a legalább ilyen hosszú videók után a tartalomgyártók több bevételben részesülnek az oldal egyik algoritmusa miatt. A minimum 10 perces videók alatt ugyanis megjelenhettek az úgynevezett „mid roll”-ok, azaz a műsor közbeni reklámok. (Update: ez a határ 2020 nyarán 8 percre csökkent.)
Az első vloggereknek tehát szigorúan tartaniuk kellett magukat ehhez a korláthoz, így nem fértek bele azok a kis hatásszünetek, nyelvbotlások vagy ügyetlenségek, amelyek az élőbeszéd természetes velejárói. Azonban azok a „hibák”, amelyekről úgy gondolta az alkotó, hogy komikus, vagy éppen drámai hatást keltenek, mégis bent maradhattak. Sőt, ezekből később arculati elem, sajátos manír válhatott. Így történhet meg, hogy egyes hibák jobbak, mint mások.
Hiperrealitás a mindennapokban
A tökéletességre való törekvésben az ugróvágás vált a vloggerek legelterjedtebb eszközévé. Ilyenkor a videó folytonossága látványosan megszakad egy jól észrevehető ugrás kíséretében (pl. pozícióváltás, háttérben történő változás, hangfoszlányok beszűrődése), de a gondolati egység nem sérül vagy éppen amúgy is témaváltás következne.
Látványos példa az ugróvágásra:
Az természetesen nem reális elvárás, hogy mindig, minden videó vágatlanul kerüljön fel a platformra. Ezzel sem a feltöltő, sem a néző nem járna jól. Azonban érdemes tudatosítani, hogy a szerkesztett vlogok esetében pontosan az elérni vágyott cél, az autentikusság, valószerűség sérül. Csak úgy, mint amikor folyton túlszerkesztett, retusált vagy agyonfilterezett képekkel találkozunk, úgy ezek a realisztikusnak ható, de szerkesztett tartalmak is megpiszkálják a valóságérzékünket. A valószerű tökéletesebbé, idealisztikussá tétele felülírja a valóságot, tehát egyfajta szimulációvá válik, és így a hiperrealitásban találjuk magunkat.
Források:
Hogyan teszi lehetővé a nagyobb bevételt egy YouTube algoritmus? (angol)
A vlog és a hiperrealitás kapcsolatáról
Vlogparódia, ami rámutat a szándékos tökéletlenségekre is
Feladatok:
Csak úgy, mint egy filmet, egy vlogbejegyzést is lehet elemezni a formanyelv felől. Próbáljuk megtalálni az ugróvágásokat! Miben különböznek és miben hasonlítanak az alkotók videói? Hol lehetnek direkt bent hagyott hibák? Mikor érződik egy-egy videó szimuláltnak? Próbáljuk megfejteni az adott videós manírjait!
1. Csecse Attila
2. Szirmai Gergő
3. Magyarósi Csaba
Megoldások:
1. Jellegzetes manírok: suhanó hang az integetésnél, éles mozdulatoknál vagy vágásoknál; heves kézmozdulatok; nyelvbotlásokból poénfaragás; csend közbeni szemforgatás mint poénos szünet stb.
Csecse Attila videóiban sok olyan jelenet van, ahol a szereplők érezhetően a kamerának játszanak a puszta dokumentáció helyett.
Az első videóban rögtön az elején találkozhatunk szándékos nyelvbotlással.
A harmadik videóban 8:08 – 8:10 között van egy látványos ugróvágás, ahonnan érezhetően valami nagyon apróság került ki. Mivel mindegyik videójában bent maradnak vicceskedő nyelvbotlások, érdekes lenne megtudni, hogy itt vajon mi történhetett, ami nem lehetett része a videónak.
2. Jellegzetes manírok: egyedi beköszönés az utolsó szótagot megnyomva; a tisztelgés is rendszeresen előfordul; hadarás; poénos szöveg inzertek, feliratok; zenés montázs; angol szavak használata stb.
Szirmai Gergő az utazós csatornáján gyakran sétálás közben beszélve rögzíti magát, amolyan úti videónapló jelleggel. Ekkor gyakran fedezhetjük fel az ugróvágást, miközben a dokumentációs cél is megvalósul.
3. Jellegzetes manírok: klasszikusabb tévéműsorokra jellemzően külső helyszínen rögzített kamera képébe érkezve kezd el beszélni; kamerával pörgés-forgás, aktívabb mozgás; arcközelik.